A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

Ahogy beköszönt az április, Japánban minden halvány rózsaszínbe borul: az éttermek kínálatában feltűnnek a rózsaszín desszertek, az óvodák és iskolák dekorációjában megjelennek a rózsaszín virágok, melyek az óriásplakátokon is visszaköszönnek. A rózsaszín kavalkád előidézője pedig nem más, mint a sakura.

A sakura (桜) a cseresznyevirág japán neve, mely az ország szimbólumává vált. A Japánról szóló könyvek borítóján is többnyire ez a virág jelenik meg, s ez az egyik olyan japán szó, amit még az olyan ember is ismer, aki nem beszéli a nyelvet. A sakura iránti rajongás nem egy újkeletű dolog, gyökerei a régmúltba nyúlnak vissza. Ahhoz, hogy megértsük, mi olyan vonzó a cseresznyevirágban, el kell merülnünk a japán esztétikában.

A japán szépérzék egyik leglényegesebb kifejezése a mono no aware (物の哀れ). Magyarra leginkább úgy lehetne fordítani, mint a dolgok fájdalma, a gyönyörű és szomorú dolgok esztétikája. Ez a látásmód a pillanatnyiságot emeli ki, valamint azt, hogy a dolgok szépsége a múlandóságukban keresendő. Minden, ami létrejött, az törvényszerűen el is pusztul egyszer, s ez a szomorkás felismerés ébreszt rá a dolgok valódi értékére. Az elmúlásból fakadó fájdalom a lét szépségével elegyedve alkotja ezt a keserédes felfogást. A mono no aware a Heian-kori (794-1185) irodalomban alakult ki, s azóta is fontos eleme a japán gondolkodásmódnak. Az esztétikán kívül a vallásban is található hasonló szemlélet. A buddhizmus egyik kulcsfogalma szintén a pillanatnyiság, a tudatosítása annak, hogy semmi nem tart örökké. A japán buddhizmusban ezt mujōkannak (無常観) nevezzük. A cseresznyefák virágzása gyönyörűen szemlélteti ezt a filozófiát: a virágzást hosszadalmas várakozás előzi meg, majd amilyen hirtelen kipattannak a fák ágain a virágok, olyan gyorsan le is hullanak. A sakura egy rövid életű virág, ám ez a tragikusan rövid élet teszi ilyen pompássá. A fenséges látvány csupán röpke időre tárul elénk, ám az elmúlás szomorúsága tudatosítja bennünk, milyen szépségnek lehettünk szemtanúi, ekképp az élet törékenységének szimbólumául is szolgál.

Screenshot 20250408 175542 1

Az esztétikai és filozófiai magyarázatok mellett a cseresznyefák virágzásának közösségépítő szerepe is van. A virágok kipattanását az emberek piknikezés közben, barátaik és családtagjaik társaságában töltve követik figyelemmel. Az ilyen eseményt hanaminak (花見), azaz szó szerint fordítva „virágnézésnek” nevezzük, melyet sokan láthattak már különböző animékben és japán drámákban. Ennek a hagyománynak a kezdeti verziója a Nara-korból (710-794) ered, ám ekkor még nem a sakura virágzását volt népszerű figyelemmel követni, sokkal inkább az ume (梅), azaz a japán kajszifák virágba borulása volt a kedvelt látványosság. A sakura nézésére való áttérés a Heian-korban történt. A fák virágzásában való gyönyörködést egyébként valószínűleg a kínaiaktól vették át.

A hanami olyan szinten beleivódott a japán emberek életébe, hogy az időjárás-jelentésben külön beszámolnak a cseresznyefák virágzásáról. Ennek a neve sakura zensen (桜前線), vagyis „cseresznyevirág-front”. Ez egy olyan előrejelzés, melyben arról tudósítanak, hogyan halad a cseresznyevirág nyílásának ideje délről egészen észak felé. A sakura zensen segít abban, hogy tudjuk, mikor és hol a legideálisabb a virágok megtekintése.

Japánban nagyon divatosak a szezonális ételek és italok, áprilisban pedig a főszerep egyértelműen a sakura ízesítésű finomságoké. A sakurának nincs ehető termése, a virága és a levele azonban fogyasztható, belőlük készítik az ételeket. Mivel egy virágról van szó, a sakura ízében csak visszafogottan érződik a cseresznye, inkább a virágos, kissé földes ízvilág dominál benne. A McDonald's, Starbucks és a japán kisboltok, azaz konbinik (コンビニ) évről évre új sakura ízesítésű termékekkel állnak elő. Természetesen a tradicionális japán ételekben is visszaköszön a cseresznyevirág, ilyenek például a sakura mochi (桜餅) és a hanami dango (花見団子).

Screenshot 20250408 175549 1

Ha valakinek kedve támadt megcsodálni a virágzó sakurát, és részt venne egy hanamin, akkor azt bátran megteheti anélkül, hogy egészen Japánig kéne utaznia. Budapesten több helyszínen is találkozhatunk cseresznyefákkal: a Millenáris Parkban, a Füvészkertben és a Budai Arborétumban mi is átélhetjük a cseresznyevirágzás varázsát.