A húsvéti ünnepeket és a félelmet kevesen állítják párhuzamba. Leszámítva azoktól a locsolóktól való rettegést, akik nem feltétlenül tudják, mi a különbség a kölni és a víz között. De ide sorolhatnánk még azokat az embereket is, akiket valamiféle nyugtalansággal tölt el a húsvéti nyuszi figurája. Talán ezért sem meglepő, hogy a bolyos tapsifülestől való félelem testet ölt, mondjuk egy film formájában.
Diane Foster filmje, az Easter Bloody Easter (szó szerinti fordításban: Húsvét, véres húsvét) pont erre a fóbiára épít. A 2024-ben megjelent horror-komédia a húsvéti nyuszit helyezi a gyilkos szerepébe. Érdekesség, hogy Diane Foster a film rendezője, producere és a főszereplőt alakító színész is egyben. Ez alapján a film egy szerelemprojektnek tűnik. Magyar szinkron nem készült hozzá, illetve tudomásom szerint mozikban sem vetítették, tehát csak egy szűkebb kör az, amihez a film elér.
A történet tipikus, horrorokra jellemző jelenettel indít: két fiatalt megöl egy vérengző nyúl. Itt ki kell emelni, hogy a filmben a húsvéti nyuszi segítői, a kedves házi nyulak démoni alakot vesznek fel, és így támadnak az emberekre. Az első snittek után hamar belecsapunk a dolgok közepébe, és megismerjük a főszereplőnket, akinek eltűnt a férje. Mindemellett a texasi városkában rejtélyes, durva halálesetek történnek, de a lakosságot csak a húsvéti fesztivál érdekli, főként a tojásvadászat. Mindenki tud a tragédiákról, de csak főszereplőnk és barátai nyomoznak. A texasi háziasszony azért küzd, hogy megtalálja férjét, és felfedje a lény valódi kilétét, mielőtt városa örökre elpusztulna. Akárcsak egy jó krimi, horror beütéssel, bár kissé klisésnek mondható.
Az Easter Bloody Easter sztorija bármennyire is érdekesnek hangzik, a kivitelezés már kevésbé „hozza a szintet”. A vágások és technikai megoldások mindenképpen egy alacsony költségvetésű filmre hajaznak, ami persze nem egyenlő azzal, hogy a film rossz, de ebben az esetben egy 2024-es filmtől többet várna el az ember technikai szempontból. Példának okáért a vérnyuszikat egyszerű mechanikus plüssökkel oldották meg. A gyilkos, vérengző húsvéti nyúl kivitelezése viszont telibe talál, egyes jelenetekben kimondottan rémisztő, ahogy az egy horrortól el is várható.
A rövid snittek paradicsomába csöppenünk, ahol számtalan random átmenet, és befejezetlennek érződő jelenet vesz körbe. A film hangulata részben komikus, Scooby-Doo-hangulatot ébreszt a nézőben, másrészt viszont erőltetett komolyságot, amit a néhol érezhető gyenge, túlgesztikulált színészi játék eredményez. Az sem segít, hogy gyakran tinifilmbe illő jelenetekkel és poénokkal találkozunk, azonban a főszereplők egytől-egyig felnőttek. Pozitívum viszont, hogy a jelmezek és a zenei aláfestés kimondottan hozzáadnak a filmes élményhez.
A filmen legfőképpen az érződik, hogy készítőik nem tudták eldönteni, hogy egy komédiát vagy inkább egy komoly művészi alkotást csináljanak. Ez miatt egy furcsa ötvözet jött létre, ami miatt elvész a sztoriban és a gyilkos aurájában rejlő lehetőség. Az Easter Bloody Easter mondhatni egy jó „easter egg”, csak a csomagolása rossz.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022