A metszőolló súlya

Majdnem két éve írtam meg az első cikkemet az Almába, ami egy karácsonyi horrorfilm-ajánló volt. Többször nekifutottam a szövegnek: írtam, kitöröltem, átfogalmaztam, újra kitöröltem. Azt akartam, hogy jól sikerüljön – hogy aki elolvassa, azt gondolja: „igen, ez a lány az Almába való”. A szobámban ültem, laptoppal az ölemben, bebugyolálva a kockás takarómba, tele izgalommal és bizonyítási vággyal. Most ugyanebben a szobában ülök, ugyanabba a kockás takaróba bugyolálva, ugyanúgy tele izgalommal és bizonyítási vággyal. Ezúttal azonban nem filmajánlót írok, hanem vezércikket. 

Az út során, ami tele volt érett terméssel, matchával és nevetéssel, egyszer csak azon kaptam magam, hogy a metszőolló az én kezembe került. Zsófi szépen, lépésenként elmagyarázta, hogyan bánjak vele, hol metsszem meg a fát, hogy továbbra is olyan szép termése legyen, mint eddig. Még furcsán áll az olló a kezemben, érzem, súlya van, de ugyanakkor mégsem a hideg vasat szorongatom. Átjárja a melegség, ami az előző kertész odaadó munkájából fakadt, s ez megnyugvással tölt el, hiszen tudom, nem hagyná rossz kezekben azt, amiről ilyen szeretettel gondoskodott. Az olló mellett rám hagyott egy gyönyörű almafát is, tele termő ággal, szebbnél szebb gyümölccsel. 

Nem teljesen tudom, mivel érdemeltem ki ezt a bizalmat, de mindent megteszek, hogy méltó utód legyek, aki szeretettel és odafigyeléssel gondozza az Almát.

A szünet után újra rügybe fakadunk: az esős, őszi időben igyekszünk felmelegíteni a hétköznapjaitokat novellákkal, versekkel, nosztalgikus mesékkel, goth és grunge zenével, elmerengéssel a mindenszentekről, pumpkin spice-szal, receptekkel, levelezőtársakkal, horrorral, sporttal és tudománnyal, valamint élménybeszámolókkal. 

Elkezdődött az almaszezon! Remélem, örömötök lelitek benne, és nem csak harapni, de olvasni is fogjátok az Almát!