A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

Megsárgult vagy éppen már lehullott levelek, köd, az első fagy beköszönte – a tájra mintha melankolikus álom borult volna. A kedvenc időszakom az évben az ősz, ami bár jelenleg épp a végéhez közeledik, még mindig lehet gyönyörködni benne, ilyenkor pedig utazások vagy séták alkalmával mi sem jobb, mint kedvenc zenéinket hallgatni. 

A goth szubkultúra annyira felkapott lett az utóbbi időben a szociális hálónak hála, hogy még az is, aki nem jártas, tud mit társítani hozzá; akár sminket, akár ruhát, akár egyfajta életérzést. A gótikus irodalom temetői és kísértethistóriái kitűnő alaphangot biztosítanak a goth zenei stílus megértéséhez. 

Az 1950-es évek derekán Jay Hawkins I Put A Spell On You, a ’60-as években pedig a The Doors The End című számával letették a goth zene alapköveit. E dalok a korhoz mérten nem szokványos hangzásvilágukkal – sikolyok, eltorzult gitárhangok, sötét tematikák – kivívták a rádiók ellenszenvét, ezért nem engedték lejátszani a számokat. 

A The Velvet Underground All Tomorrow’s Parties című száma már közelebb áll ahhoz, amit gothnak nevezhetünk a szó hagyományos értelmében.

1980-ban az első goth rock album a Bauhaus nevét jegyzi In The Flat Field címen. Egyik legismertebb számuk, a Bela Lugosi’s Dead Lugosi Béla, a híres Drakula-szerep megtestesítőjére utal, jellegzetes eltorzult gitárhangjával és a végletekig húzott háttérzajokkal adja meg az alaphangulatot egy régi várrom víziójához. A goth zene korai képviselői közé tartozik még a Joy Division és a Siouxsie and the Banshee is. Utóbbi egyik ikonikus albuma a Juju 1981-ből, ahol a Spellbound is feltűnik. 

Nem sokkal később Londonban megalakult a The Batcave Club, ami olyan tagokat tartott számon, mint Robert Smith a The Cure-ból, Siouxsie Sioux és Peter Murphy, a Bauhaus énekese. Hasonló klubok voltak még a Kit Kat Club, Slim Light és a The Bank New Yorkban. 

A goth zenének több alműfaja is kialakult az évek során: no wave, new wave, darkwave, illetve a post punk is, a határok azonban elmosódtak közöttük, ezért például a Depeche Mode egyaránt dark wave és new wave. A New Order Blue Monday számával felkapott, goth tematikájú videók alatt is találkozhatunk akár Instagram reelseknél. Az egész zenét áthatják a műfaj jellemzői: a szintetizátor, melankolikus hangzás, elektronikus hangszerek használata, amivel egy sajátos atmoszférát teremtenek, és hatással lesznek a mai elektronikus zenére is. 

Ha már rock, akkor a goth metalt is meg kell említeni; az úgynevezett „szépség és szörnyeteg” hangzás jellemző rá, operába illő női és agresszív férfihangokat kombinál, ennek köszönhetően sokkal epikusabb, mint a goth rock. A műfaj úttörői a ’90-es évektől a Type O Negative Bloody Kisses albumával, valamint a Him együttes Ville Valo gótikus romantika korát idéző szövegeivel.

Bár a ’70-es és ’80-as években még felkapottnak számított egy-egy goth banda – akár a szokatlan stílus, akár az újdonság varázsa miatt –, ma már sokkal inkább visszaszorult a népszerűségük szubkulturális szintre, de hallgatóik körében továbbra is töretlen sikert aratnak. Az egyik legnépszerűbb mai együttes a Molchat Doma, ami instrumentális világával a brutalista építészetbe, az elhagyatott szovjet épületek közé repít minket. 

A megváltozott igények ellenére úgy gondolom, van létjogosultsága a melankóliának és a fagyos, sötét éjszakát jelképező hangzásnak, vagy éppen egy vonatút alatt kibámulva az ablakon az őszi tájra, meghallgatni pár nosztalgiát idéző számot.