A december múlását mi sem illusztrálja jobban, mint az adventi kalendárium sebesen nyíló ajtócskái, melyek mögül sorra tűnnek el a meglepetések. Ma a tizenhetes számút feszítettem fel, ami azt jelenti, hogy már csak hét ajtócska maradt karácsonyig. Az ünnep közelsége, az asztalomon katonás rendben sorakozó csokimikulások és a fülesemben szóló karácsonyi playlist mind-mind megnehezítik a tanulásra koncentrálást. A nehezítő körülmények mellett a gondolataim is elkalandoznak. Eszembe jut a karácsonyi vásárban vett forralt almabor, az almás-fahéjas tea, amit még egyszer egy barátnőmtől kaptam, a szintén almás-fahéjas illatú, pingvines csomagolású tusfürdőm… és persze eszembe jut az Alma is.
Visszagondolok arra, milyen eseménydús november áll mögöttünk, hiszen három(!) új tagunk is lett, akik remélem, már most érzik a magház melegét. Próbáltam minden fontos infót átadni a magazinról, a szerkesztőségről, és főleg azt hangsúlyoztam, hogy bátran írjanak a közös csoportba akármiről, hiszen szerintem ez az egyik legjobb része a szerkesztőségi tagságnak. Azóta már le is folyt egy rövid diskurzus az észt irodalomról, szóval úgy érzem, sikeres volt a bátorítás.
Ezen kívül persze ott volt a sok ötletelés, szerkesztés és a borítóképek keresése. Volt, hogy egymásban kellett tartanunk a lelket, mert az év vége felé kellően elfáradt mindenki, de ezen az akadályon felülkerekedve sikerült egy nagyon színes, szuper cikkekkel teli ciklust zárnunk.
Az ünnepet megelőző egy hétben még készülünk nektek meglepetésekkel, melyek reményeink szerint mosolyt csalnak az arcotokra két vizsga között. Januárban pedig újult erővel indítjuk az évet, folytatva az írást, szerkesztést és publikálást, hogy továbbra is részesei lehessetek Ti is ennek a csodálatos dolognak, aminek a neve Alma.
Kellemes ünnepeket, sikeres vizsgákat és annyi ajándékot kívánok mindenkinek, ahányszor az alma szó elhangzott ebben a cikkben!
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022