Farsangi alakoskodás a Kárpát-medence környező népeinél: Szlovénia

„Áll a bál, áll a bál / áll a fényes maszkabál.” – énekli farsangra hívogató, kedves feldolgozásában Gryllus Vilmos.

A Magyar néprajzi atlasz adatgyűjtéseinek folyamán önálló kategóriává lépett elő a népi alakoskodás (a farsangon kívül ide tartozik még a lakodalom, halottas játék, regölés, betlehemezés, stb.) és a hozzá kapcsolódó tárgyi emlékek, hagyományok kutatása. De miért elégednénk meg a magyar hagyományok ismeretével? Cikkemben a cerknói (kistelepülés a Goriška régióban, Nyugat-Szlovéniában) maszkokkal és a hozzá kapcsolódó szlovén farsangi hagyományokkal szeretnélek megismertetni Titeket. 

A nyugat-szlovén télűző hagyományok egészen differenciált képet mutatnak a szlovén-friuli kulturális ütközőpontok mentén. Míg Bohinjban újév napjához is kapcsolódnak maszkok, a Šmarjeta nevű női démon pedig Szent Miklós napjától kezdve bukkan fel az Alpok községei környékén, a lokális, Cerkno közeli falvak mentén ’pústi’, tehát álruhás emberek által megjelenített ceremónia vált a hagyomány részévé. A cerknói farsangi karneválra (amelyeket egyesek a 14. századig vezetnek vissza) nagy hatást gyakorolt a falut ért hosszas germán – főként osztrák – hatás. Innen ered a karnevál elnevezése is, amely a német ’laufen’ igéből származtatható és a tél megfuttatását, elűzését jelenti. Ezeket a környező országok farsangi hagyományaihoz hasonlóan pogány, kereszténységet megelőző (vagy párhuzamosan folytatott!) rítusok hagyománya is jellemez. Nem véletlen tehát az sem, hogy Pust, a cerknoi farsangi hagyomány antropomorfizált alakja a környék jellemző nyugat-szlovén pústijaitól eltérően vademberként is gyakran illusztrálandó. Felesége, Pustica ábrázolása szintén nem jellemző a helyi néphagyományra. A maszkokhoz és a falu farsangi tradícióihoz kapcsolódó télűző karnevált, a Cerkljanska laufarijat évente rendezik meg február közepén (hagyományosan a vízkereszttől húshagyó keddig tartó böjti periódusra volt jellemző a karnevál megrendezése).

A rendezvény különlegességét a korábban említett, muzeális jelentőségű maszkgyűjteménye adja. A (klasszikus gyűjteményben szereplő) 25, eltorzított emberi vonásokkal rendelkező, helyi fafajtákból kifaragott farsangi maszk (szlovénül ’larfe’) 25 szimbolikus, beazonosítható társadalmi csoport kikarikírozott, felnagyított gyengeségeit jelenítik meg, önálló külső jegyekkel és karaktervonásokkal. A maszkoknak önálló elnevezése és szerepe van a karnevál során: Pustot, a ceremónia központi alakját az „Öreg” (’Ta star’), a Cérnaemberek (’Ta terjast’), az „Öregasszony” (’Ta stara’) és a „Borostyánember” (’Ta bršljanov’) kísérik útján Cerkno főterén megrendezett tárgyalása felé. A maszkok a falu főterén bukkannak fel a farsangi időszak során, életre keltőik az „Idős ember” kivételével nem beszélnek az alakoskodás alatt. Ruházatuk évente változik, a megszemélyesített karakterek öltözete esetenként erdei mohával, állati bőrrel, borostyánnal tarkított. 

A farsangi időszak lezárásaként egy színdarab keretén belül ítélik halálra Pustot, akinek rituális feláldozásával a faluban történő balszerencsés események és a tél elűzése történik meg ceremoniális keretek között. A színdarab a cerknói folklór hagyományai alapján történik: cerknói szlovén dialektusban helyezi színpadra Pust elítélését, amely a tavasz és a húsvétvárás kezdetét jelöli a lokális cerknói néphagyományban. 

Felhasznált irodalom

Ortutay Gyula (szerk.), 1977. Magyar néprajzi lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó

Kuret, Niko. “Maschere e mascheramenti rituali degli sloveni lungo il confine friulano-sloveno”. In: Lares 31 (1/2) 79– 90. Letöltés helye: http://www.jstor.org/stable/26235700. (Hozzáférés: 2026.02.06. 21:38)

(Ezenfelül a Visit Cerkno (visitcerkno.si) és a Mestni Muzaj Idria (muzej-idrija-cerkno.si) weboldalak angol nyelvű ismertetői és katalógusainak anyagai.)