A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

2025. december 3-án a Jugyik és a Nyitrai Magyar Szakkollégium közös szervezésében volt lehetőségünk megtekinteni a Vekker Műhely önálló vándorelőadását az SD Zobor kollégiumban. A darabot Gaál Anna írta és Fodor Orsolya rendezte Chris McCandless, az 1990-ben civilizációból kivonuló amerikai frissdiplomás álmodozó történetéből, amelyet 2007-ben Sean Penn is vászonra vitt Into the Wild címmel. Az előadás művészei Czuczor Nóra, a Vekker Műhely állandó színésze és drámatanára, valamint Kalocsányi Gábor és Lanstyák Ildikó vendégelőadók voltak. 

Vekker Műhely beszámoló 4

A 70 perces előadás Alex Supertramp (McCandless naplóbeli aliasa) kétéves, az észak-amerikai kontinenst Mexikótól Alaszkáig átszelő bolyongását dolgozta fel McCandless útinaplója, valamint John Krakauer Út a vadonba című regénye alapján. A három színész folyamatos szerepváltásban formálták meg az Alex útja során megismert, valamint általa elhagyott civil környezetének szereplőit – húgát, az Alexet felkaroló hippiket, Wayne Westenberget –, akiknek megjelenítését „meta” mélylélektani polifónia is tarkította. A színdarab kevés dialógussal operált, amely szépen követte a civilizációból kimenekülő főszereplő egyre beszűkölő szociális helyzeteit. 

Vekker Műhely beszámoló 3

A levelek, intertextuálisan idevágó regényrészletek, visszaemlékezések tarkasága számomra Mario Vargas Llosa regényeinek felépítését idézték meg, inkább, mint az általam ismert (modern) magyarországi színházét. Fodor Orsolya rendezői munkája magyar szakos szemmel számomra intellektuális kihívás volt, valamelyest el is vitte a figyelmem a kiprojektált vadonbeli fotók és azok kreatív felhasználásáról az a rengeteg referenciamunka – az Úton (Jack Kerouac), Tom Sawyer kalandjai (Mark Twain)... –, ami kellékként és a Lanstyák Ildi által életre keltett aggódó nővér által felolvasott részletekként színesebbé tették a helyzet kulturális kontextusát. Az Alex által kaotikusan, ugyanakkor a legvégéig pozitív jellemfejlődéssel előadott, időbeliségben és térben kusza történet visszaadta azt az amúgy modernitásban csalódott, mégis exaltált főszereplői viselkedést, amellyel Alex (Chris) rendelkezett. Ezeket pragmatikus aspektusba a Czuczor Nóra és Lanstyák Ildi által életre keltett hús-vér mellékszereplők monológjai adták, akik sokkal életrevalóbb, idealizmus-mentes narratívát és magyarázatot adtak Alex szimbolikus civilizált világból való radikális kiszakadására. Narratív szempontból ugyanilyen érdekes volt végigkövetni Kalocsányi Gábor először színészi, majd bábjátékát, amely szintén elősegítette Alex belső, immanens világképének szétbomlását, majd a vadonnal való egybeolvadását megfigyelni a hallgatóság számára. A kreatív anyagfelhasználás, mint a rizs kultúrtörténeti és materiális szimbolikájának felhasználása szintén zseni ötlet volt a különféle zord időjárási körülmények illusztrálására.

Vekker Műhely beszámoló 2

A terem szűkössége és a mozgó kelléktár alapján egy brechti normákon nyugvó interaktív darabra számítottam, ezt az elképzelést azonban felváltotta a tér rugalmas belevonásával a fény- és színpadtechnika alapján a vadonban játszódó képzeletbeli eseményekkel, és a színészek együttes megformálásával, technikájával mozgatott (Radetzky Anna által minimalista kidolgozású) bábjáték, ami a bábszínészet hagyományait a modern minimalista színház mozgáskultúrájával ötvözte az előadás során. 

A darabot követő, Simsik Réka által moderált közönségtalálkozón a színészek beavattak minket a próbák hektikus körülményeibe és a felmerülő spontán helyzetek kreatív felhasználásába, ami több ponton is kedvezett a színpadra vitt produkciónak. Érdekes volt látni a bábszínészet, drámapedagógia és színművészet ilyesfajta kollegialitását, mivel én laikusként ezzel eddig nem találkoztam otthon, Magyarországon. 

Vekker Műhely beszámoló 1

A színészek szintén megosztották véleményüket az általuk megformált karakter(ek)ről, ami fontos támpont a látottak közös feldolgozásához és örültem, hogy egy ilyen – mint utólag a Redditről megtudtam – megosztó személyiség pro és kontra többé-kevésbé immanens érveit is halhattam olyanoktól, akik az ő belső lelkivilágával dolgoznak annak 2024 augusztusi komáromi premierje óta. 

A színdarab előzetese az alábbi Youtube kisfilmen megtekinthető:

https://youtu.be/IoibGPt4Bw4

Zenéjét Frank Toma írta, az esemény fotósa Szabó Ádám volt. 

(Sok szerencsét Erdélyben, Ildi!)