Szinte biztos vagyok benne, hogy mindnyájunk életében akad legalább egy olyan könyv, ami fontos a számára valamilyen okból. Legyen az egy olvasmány, amely meghatározó szerepet tölt be az életében vagy csupán egy a sok kedvenc közül.
Van egy különleges varázsa annak, amikor sok idő után újra a kezünkbe vesszük ezeket a könyveket. Pláne, ha az éppenséggel a legeslegelső olyan olvasmányunk volt, ami már nem több rövid meséből álló kötet, hanem csak egy történetről szól, de az igazán jó. Ez már csak akkor még jobb, ha több része is van. Ilyenkor, amikor újból belemerülünk, ismét felrémlenek bennünk az emlékek, hogy hol olvastuk, mikor, kivel, miről szólt és legfőképpen, hogy milyen volt. Egy kicsit olyan, mintha visszamennénk az időben. Ismét kisiskolások vagyunk, akiknek még fogalma sincs a világ valós működéséről. Álomvilágban élünk, amiben még létezik varázslat boszikkal, tündérekkel, egyszarvúkkal és persze gonosz lényekkel.
Sokszor nagyon félünk attól, hogy a történet még mindig ugyanannyira fog-e tetszeni, mint régen. Elképzelhető, hogy érettebb fejjel rájövünk, hogy az egésznek semmi értelme és eléggé bugyuta is? Egy kicsit magam is tartottam ettől, amikor decemberben elhatároztam, hogy az évet egy régi kedvencem, a Bella Donna újraolvasásával kezdem Ruth Symes-tól. Habár felesleges volt aggódnom. Még mindig közel akkora lelkesedéssel olvastam a 6 részes sorozatot, mint 8 éves koromban. Úgy éreztem, mintha visszarepülnék az időben, újra gyerek lennék, és ismét a napköziben olvasnám fel-alá járkálva, mint aki nem bírja letenni. Imádtam a történetet, amelyet a gyönyörű szép képek csak még varázslatosabbá tesznek. Bella, a kis boszi egyből a szívembe zárta magát. A lányt kisbaba korában egy gyermekotthon lépcsőjén hagyták egy boszorkányos babaforgóval. Legfőbb álma, hogy boszorkány legyen, és olyan család vegye magához, aki elfogadja őt olyannak amilyen. Samuval, a legjobb barátjával megesküsznek egymásnak, hogy nem hagyják, hogy csak úgy bárki örökbe fogadja őket. Pár év múlva, amikor már épp feladnák a reményt, megjelenik Lili és megváltoztatja Bella életét. A Vajákos útra költöznek, ahol boszorkányok élnek és nemsokára arra is fény derül, hogy Bella is igazi boszi.
Sajnos kislánykoromban csak három részét tudtam elolvasni a hatból, de azóta beszereztem a többit is, így végre megtudhattam Bella macskájának, Pegathának a különlegességét, elkísérhettem Bellát a boszitáborba és már azt is tudom, hogy ki varázsolja őt el az utolsó részben. Azt kell mondjam, ezek a történetek is nagyon izgalmasak voltak.
Egy-egy könyv újból olvasása során kicsit más az élmény, mint először, de mégis ismerős, illetve sokkal több mindent veszünk észre, amit addig nem. Úgy gondolom, nincs olyan, hogy már mindent tudunk egy könyvről. Lehet, hogy egy rejtett összefüggést találunk, de az is, hogy egy újabb érzés kerít minket hatalmába, hiszen soha nem tudhatjuk, mit tartogat még számunkra egy adott mű.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022