A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

Elég kevés az a fóbia, félelem, iszony, amelyből nem születettet volna még Stephen King regény. Hiszen King a modern horror műfaj egyik atyjának tekinthető. A Bilincsben című könyv, eredetileg Gerald's Game, 1992-ben jelent meg. Magyarul először két ével később, Szántó Judit fordításában volt olvasható. 

1990/91-ben járunk. Főszereplőnk, egy ügyvéd felesége, Jessie Burlingame, aki férjével, Geralddal egy „romantikus éjszakát” szeretne eltöltetni nyaralójukban, a Kashwakamak-tónál. Megtudjuk, hogy Gerald az ágyhoz bilincselte feleségét, ugyanis már csak így képes felcsigázni vágyát. A probléma ott kezdődik, hogy Jessie bár belement a dologba, hirtelen visszakozni kezd. Megkéri férjét, hogy hagyják ezt a bilincses dolgot és engedje el, de Gerald hajthatatlan, úgy véli felesége csak játszik vele, ezért nem tud leállni. Jessie megelégeli a dolgot, ezért ágyékon rúgja őt, a férfi pedig hirtelen szívrohamot kap és meghal. Tehát így állunk: Jessie egyedül maradt egy eldugott nyaralóban, nyitott ajtóval, lebilincselve egy holttesttel, étlen- szomjan. Azonban, ha ez nem lenne elég , a szerző megspékeli egy kis falatozni vágyó kóbor ebbel, Jessie belső hangjainak sokaságával– ezek között megjelenik az úgynevezett ténsasszony; Ruth, egy régi diáktársa; Jessie gyermekkori énje, Csöpi, aki egy rég elveszett traumát elevenít meg az 1963-as napfogyatkozás idejéből és még sok más hang. Jessie már-már az őrület határát súrolja, és ekkor jön az i-re a pont, egy torz, magas, hosszú végtagú alakot vél felfedezni a szobában, akiről nem tudni, hogy tényleg létezik, vagy csupán holdvilág és árnyék. Ez a tortúra három napig tart. Vajon Jessie túléli? Sikerül vízhez jutnia? Mire képes egy kiéhezett, kidobott, meggyötört kóbor kutya? Létezik a hátborzongató idegen? Mi történt 1963 nyarán, mikor eltűnt a Nap? Ezekrefény derülhet egy kis olvasás, vagy egy filmdélután után. 

Kép 1

 Aki nagyobb figyelmet szentelt King alkotásaink, az biztosan észrevette, hogy csak úgy gyarapszik a szerző könyveinek filmre adaptálása. Évről évre új borzongások kerülnek a vászonra. A Bilincsben adaptációja 2017-es megjelenésével lassan már tíz éve került a közönség elé, de ennek ellenére máig sem számít a legfelkapottabb King filmnek. Az adaptációt Mike Flanagan rendezte, a forgatókönyv is az ő közös munkája Jeff Howarddal. A főszerepeket Carla Gugino (Jessie), Bruce Greenwood (Gerald) és Carel Struycken (a titokzatos alak) kapták. A filmbéli történet kezdete nagyban hasonlít a könyvéhez, Jessie és férje elutaznak nyaralójukba egy kis romantikára, viszont már itt az elején észrevehető, hogy nem egy teljesen könyvhű filmet kapunk. Jessie itt már a történet kezdetén kapcsolatba lép a szóban forgó kutyával, akit étellel kínál. Nem is akármivel– egy 200 dolláros kobe ribeye steakkel. Gerald halála is kissé eltérő a könyvhöz képest, mivel itt nem Jess okozza a halálát, mivel nem rúgja meg, tehát csak úgy spontán kap szívrohamot. A film esetében Jessie-t csak két belső hang kísérti: a sajátja és elhunyt kedveséé.

Kép 2

A film elvonatkoztatva a könyvtől egy kimondottan szórakozató alkotás, de mint adaptáció kissé gyengébb lábakon áll. Ennek oka (amint már említettem) az, hogy nem könyvhű. A főszereplők, központi történések ugyan nagyon hasonlítanak az írottakhoz, azonban a film sok eseményt elnagyol, átformál, modernizál, vagy éppen elsiklik felette. Az egyik legnagyobb eltérés, hogy a film esetében inkább külső szemlélőként vagyunk jelen, míg a lapokon már mélyebb betekintést kapunk Jessie lélektani vívódásaiba, párbeszédjeibe a már említett „énjeivel” és részletesebb cselekményleírást. Ennek valószínűleg az oka az, hogy az írás esetében könnyebb efféle részletességet megjeleníteni, mint az adaptációknál, de ez nem magyarázza a fontosabb cselekmények és a befejezés lényeges megváltoztatását. Összegségében a két alkotás külön-külön megállja a helyét és lebilincselőek a horror és thriller műfajában, annak ellenére is, hogy sokan nem tartják Stephen King legizgalmasabb alkotásának. Megjegyezném, számomra azért voltak feszültebb, izgalmasabb pillanatok, főként a könyv esetében.