A költészet napján

Mindenki tudja, hogy április 11-én, József Attila (nem mellesleg pedig Márai Sándor) születése napján tartjuk a magyar költészet napját. Azt azonban kevesebben, hogy az ünnep szovjet mintára alakult ki Magyarországon, és eleinte a munkásmozgalomhoz kötődött. A Szovjetunióban először 1955-ben tartottak Gyeny poezii-t (Költészet napja), Magyarország pedig már a következő évben, 1956-ban kölcsönözte az ötletet, csak ekkor még nyáron, a könyvhét keretein belül tartották a költők ünnepét. 1964-ben tették át az akkor munkásköltőként kanonizált József Attila születésnapjára. Szerencsénkre április 11. nem tűnt el a süllyesztőben, hanem a rendszerváltás után is megmaradt a költészet napjának, csak már politikai töltettől mentesen.

Ez alkalomból pedig a szokásos József Attila-versek mellett olvassuk el egy kortárs költő versét is, hogy támogassuk a mai irodalmat. Az ajánlásom pedig az idei költészet napjára Polgár Anikó legújabb verseskötete, a Fordított Gorgó.

Polgár Anikó a szlovákiai magyar irodalom kiemelkedő alakja, ebben a kötetében pedig az ókori görög mitológia történetein keresztül próbálja megragadni a modern nők problémáit, élethelyzeteit. Az antik mítoszok mellett a finn mitológiából és a keresztény legendákból is kölcsönöz motívumokat.

A kötetben olvashatunk verseket az öregedésről, felejtésről, öregotthonokban való létezésről, majd az abortusz, vetélés, terhesség és saját testünk elidegenülése kerül középpontba. Az ókori görög történetekből ismerős alakok tűnnek fel mai környezetben: Hekabé idősek otthonába kerül, Oresztészt az Erinnüszök azért üldözik, mert nem ment megmosdatni és átpelenkázni az anyját, Phaedra abortuszra akar menni, Eurüdiké az alvilág helyett egy aluljáróban bolyong és így tovább.

Mintha visszafelé haladnánk az időben: a következő ciklusok már a test, a vágy és az intimitás kérdéseit járják körül, végül pedig eljutunk a görög mitológia egyik legszebb szerelmi történetéhez, Orpheusz és Eurüdiké mítoszához. A versekben a szerelem mellett a párkapcsolatok érzéseinek széles spektruma is megjelenik, például a magány vagy az elhidegülés. A Fordított Gorgó költeményei azonban jól kifejezik, hogy ezek az érzések nem konstansak, hanem állandóan változnak gazdáikkal együtt, akár minden nap, ahogy az ember és a természet is folytonos változásban van. Ez a ciklikusság a verseket más tekintetben is jellemzi: Orpheusz és Eurüdiké története újra és újra elmesélésre kerül, mindig más és más változatban, ahogy az emberiség mítoszai és meséi.

A kötet szókimondó, tárgyilagos stílusa erőteljes ellentétet alkot a sokszor hátborzongató, morbid képek leírásával. Őszintesége és az, hogy nem takargat semmit, néha szinte kellemetlenné teszi a sorok olvasását, ennek ellenére ez az őszinteség a kötet egyik legerősebb vonása. Hiszen mi az irodalom feladata, ha nem az, hogy kimondja a kimondhatatlant, azt, amit inkább elhallgatnánk, takargatnánk, mélyre temetnénk? 

Bár főként női szemszögből meséli újra a történeteket, azonban a társadalom egyéb marginális csoportjai is teret kapnak, mint az idősek és gyerekek, valamint a férfiak is magukra ismerhetnek Orpheusz, az ifjú szerelmes, a nagy művész vagy az egyedülálló apa (folyton változó) alakjában.

A Fordított Gorgó nemcsak a görög mitológia újramesélése női szemszögből, hanem az olyan emberi tapasztalatok, mint az anyaság, traumák, öregedés, felejtés, házasság, szerelem és gyermeki lét megfogalmazása a mítoszok karaktereinek segítségével, de azokon túlmutatóan. Az elfojtott, néma hangoknak ad teret, melyek rég megérdemlik, hogy meghallgattassanak.

Polgár Anikó: Fordított Gorgó. Budapest: Kalligram, 2023.