Analóg hobbik

A csapból is az folyik, hogy a legtöbb bajunk visszavezethető arra, hogy a mi generációnk csak telefonozik, és a videójátékok és a mobil minden ördög atyja, hiszen emiatt motiválatlan, kiégett, depressziós és szomorú a korosztályunk – ezt a gondolatmenetet nem kell senkinek bemutatnom. Talán az ezzel kapcsolatos trend említésével sem mondok újat, melyben az emberek „buta telefonokat” vásárolnak, „analóg táskát” állítanak össze, melyben ezer különböző tevékenységet hordoznak magukkal, amivel helyettesíthetik a képernyőidejüket, vagy különböző arra alkalmas appokkal zárják ki önmagukat a mobiljukból. Az ezek mögött húzódó pozitív eszme és jóindulat nem kérdéses, de valljuk be, egy-egy „ANALÓG 2026“-os ötlet elindul az extrémizmus kis ösvényén, így önmagában nem feltétlenül ez a megoldás.

Ennek ellenére a mai cikkben nem ezen trendelemeket szándékoztam megvitatni, inkább a mozgalom azon gondolatát szeretném fénybe emelni, amivel senki sem vitatkozhat: fel tud tölteni az online tértől és a folyamatos elérhető állapotban levéstől való távolmaradás. Az ilyen minőségi és üdítő idő kitöltésére – vagy a vizsgaidőszak közeledtével a tanulás utáni nyugalom kiélvezésére – alkalmas tevékenységeket hoztam nektek, emellett belepillanthattok, hogy mivel töltik az almások az offline idejüket.

Ha úgy érzed, szorult beléd egy kis művészi véna, vagy csak szívesen kipróbálnád magad valami kézzelfogható ügyeskedésben, itt az ideje, hogy visszautazz a 2020–22-es karanténidőszakba és hozzáfogj a horgoláshoz, esetleg kötéshez – ha az időutazós deal nem hangzik a legjobban, és ezt nem szeretnéd megtenni, akkor az ezidőből ránk maradt tutorialok (ami bár csonkítja az analóg képet, amint megtanultad a mozdulatokat, búcsút inthetsz ezeknek) ezrei között biztosan találsz olyat, amely megtanít a folyamatra. Nincs másra szükséged, csak egy horgoló- vagy kötőtűre, fonalra, ollóra és sok-sok türelemre.

Sok egyetemista még nem érezné magát készen a szülői létre, érthető okokból, viszont ki ne akarna anyukája vagy apukája lenni egy kecses árnyékliliomnak, egy robusztus anyósnyelvnek vagy egy izgalmas mexikói bambuszpálmának? Habár azt nem tudom elárulni, hogyan törődj ezekkel a növényekkel, rengeteg könyvet találsz a témában, és egészen biztos vagyok benne, hogy minden szobát feldob egy kis zöld, élettel teli növény.

Lapul a pincétekben egy régi kiskomód? Esetleg nagyon rég nem tetszik a polcod színe? A legjobb alkalom, hogy belefogj a bútorfelújításba: egy kis csiszolás, festés, lakkozás. Ha ilyen projektbe vágsz, a közvetlen környezeted hangulatának átszínezése mellett új életet is adsz a régi dolgoknak.

A szépírás és a rajzolás is csodás képességek, ha bármelyik közel áll hozzád – vagy éppen egészen távol –, gondoltál már a kettő kombinálására? A kalligráfia művészete épp ezt teszi: a precíz, egyenletes formákra és a folyóírásra fókuszál, gyakran tintába mártott speciális tollakat és ecseteket használva.

Kíváncsi emberként lehet, morfondíroztál már az őseid történetén: kik? Hogyan? Mikor? Hol? Ezeknek a kérdéseknek a legtöbbjére válaszokat szerezhetsz, ha beleásod magad a családfakutatásba. Sok mindenhez hozzájuthatsz, ha beszélgetsz az idősekkel, temetőket bejárva, aztán egyre feljebb kapaszkodva azon a bizonyos fán megszerezheted az információkat a levéltárból, az egyháztól.

Ezek mellett az almások még sok-sok mindent csinálnak, néhányan közülük nagyon boldogan meséltek saját hobbijaikról: ezekről olvashattok a továbbiakban.

• Juli: „Én ahogy jön a nyár, neki is szoktam állni karkötőket és bokaláncokat gyártani. Főleg gyöngyből fűzök, vagy fonálból csomózok kis ékszereket magamnak és a barátaimnak. Akit nagyon szeretek, annak általában lóg a kezén vagy a táskáján egy általam csomózott kis valami, általában olyan színekből, amilyennek ezeket az embereket látom. Pl. a legjobb barátom amolyan „nyugalom szigete“ ember nekem, és neki  földszínekből csomóztam karkötőt (zöld, barna, bordó)“

• Annabella: „Én a cicámmal szoktam salakos pályán futni a természetben (igen, a kis dagi is jön) évek óta. Imádom, ahogy végig lehet követni a változó természetet. Találkoztunk már sünivel is, láttunk csillaghullást augusztusban, hóesésben futni pedig a legszebb téli elfoglaltság számomra (Marika cica szerint az már kevésbé). Illetve a cicám útjait szoktam dokumentálni a faluban és környező utcákban. Kivel ismerkedik, kié lehetett ezelőtt, hol milyen néven ismerik, milyen cicákkal szokott haverkodni.  Van neki egy  saját “babanaplója” vagy élettörténete dokumentálva. Olyan sztorijai vannak, mintha a Barátok Köztöt nézném, vagy a Sims 3-ban lenne bekapcsolva a simek öntudata.“

• Zsófi : „Bullet journaling , sétálás (közben újabban gyűjtögetés: virágok, madártollak, ilyen hippi dolgok, múltkor még pénzt is találtam) , olvasás , főzés , társasozás , bámulni ki a fejemből, miközben süt rám a nap. Gitározom is.“

• Ármin: „Hagyőrködés, a katonai hagyományőrzéssel az ország jelentősebb rendezvényein megfordultam, hol az egyesülettel, hol „légiósként“ magam vagy másodmagammal. A történelem, különösképp az 1848-49-es szabadságharc iránti érdeklődés miatt vágtam bele. A három fegyvernem –lovasság, tüzérség, gyalogság – közül az én szívem a gyalogságé. Másodlagos, hogy ennek hála rengeteg helyre eljutottam az országban és már külföldön is. Árnyoldala, hogy most már a filmek egy részét, amikor valamit a történelemből megjelenítenek, nem tudom laikusként nézni.“

• Ritus: „Az olvasás, írás és most már az edzés nagyon közel áll a szívemhez, illetve rendszeressé vált az utóbbi években. Ami még érdekesebb elfoglaltságom, az az újrahasznos,ított papír készítése, majd abból füzetkészítés otthon, viszont még nem tudom mi fog belőle kisülni“

• Réka: „Általában sminktrendeket szoktam kipróbálni, pl. Mob wife, Sabrina Carpenter, vagy pedig sorozatokból és filmekből származó karakterek sminkeit próbálom meg újraalkotni“

• Rebeka: „Csatlakozom a karkötő készítőkhöz. Illetve én szeretek festeni, viszont falra! Egy csomó minta van a falamra firkálva vagy festve. Nem mindenki tudja, de amúgy én még tolom ezt a basic gördeszka sztorit. Azt már nem tudom, hogy ez mennyire tartozik ide, de nyáron én még az a falusi gyerek vagyok, aki kijár a dunára/valamilyen tóra úszni meg kagylót gyűjteni.“

• Eszter: „Szeretek mindenféle dekorációt készíteni, ebből pedig a legtöbb valamilyen ajtódísz vagy koszorú. Főként családtagoknak/ ismerősöknek ajándékba, de eladásra is csináltam már. Nagyon el tudok szöszmötölni velük, ezért néha kicsit giccsesre sikerülnek, de ennyi belefér.“