Žuchová (1976) pozsonyi származású írónő és fordító, akinek számos írását lefordították különböző nyelvekre, mint például a cseh, az olasz, a francia, és nem utolsósorban a magyar. Magyarul először a Jelenetek M. életében (Obrazy zo života M.) című kötete jelent meg 2017-ben Pénzes Tímea fordításában, majd ezt követte 2019-ben a Yesim, Vályi Horváth Erika fordításában. A Womanpress szlovákiai kiadó gondozásában két kötete jelent meg magyarul: először a Tolvajok és Tanúk (Zlodeji a svedkovia) 2021-ben, majd legújabb kötete, az Anyák napjai (Dni matiek) 2025 végén Pénzes Tímea fordításában.
Az Anyák napjai egy rövid, 136 oldalas kisregény, amely első pillantásra egyszerűnek tűnik: egy kisgyermekes anya hétvégéjét követi nyomon. A történet azonban annál komplexebbé válik, minél több oldalt hagyunk magunk mögött az olvasása során. A regény hétköznapi jelenetekből építkezik, állandó feszültséget teremtve, amelyben a kimondatlan dolgok és gondolatok fontosabb elemekként jelennek meg, minthogy konkrét konfliktusok kerülnének feldolgozásra.
A történet két szálon fut, melyek végül ugyanazzá a történetté fonódnak. Zora első gyermekét nevelő anyuka, aki férjével és kisfiával, Tiborkoval meglátogatja Etelát és családját egy hétvége erejéig a nyaralójukban. Zora akarva-akaratlanul Etelához hasonlítja magát, aki már tapasztalt anya; akinek nem okoz fejfájást a gyermeknevelés, míg Zora folyamatosan küszködik a feladattal.
„…tegnap még egyetértett abban, hogy ez itt a paradicsom, a földi mennyország, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, gyönyörű hely a hétvégi kikapcsolódásra, és jó befektetés a jövőre nézve, de per pillanatban úgy érzi magát, mint egy börtönben, nincs hová mennie…”
Žuchová könyvében az anyaság inkább bizonytalanság és folyamatos önvizsgálat, mint örömteli pillanatok összessége. Zora távol áll a „tökéletes anya” képétől. Folyamatosan próbál helyt állni, megfelelni az anyaság elvárásainak, melyek a természetes boldogsághoz kötődnek, miközben maga alá temetik Tiborko hisztijei, férje támogatásának hiánya és a tökéletes anyák mintái. Egyik pillanatban feltétel nélkül szereti kisfiát, a másikban pedig már azt sem tudja, hogyan fogja túlélni a következő öt percet. Kérdések irányítják az életét: vajon túlságosan félti a gyereket, vagy pedig nem veszi elég komolyan az anyaság feladatát?
Ezzel párhuzamosan bontakozik ki Tamara története. Míg Zora a gyermekéért aggódik, Tamara kénytelen önmagának is beismerni, hogy most már neki kell gondoskodnia idősödő édesanyjáról. Szüleivel sosem állt szoros kapcsolatban, hiszen őket mindig jobban érdekelte a művészet, mint saját lányuk. Tamara felnőtt életének nagy részében kerülte édesanyját, ám ahogy ő egyre idősebb lett, most már kénytelen lett megszabni a határokat anyját illetően.
„Tamara nem jár feleslegesen bárkinek a kedvében, igyekszik udvarias lenni, amikor csak tud, de néha egyszerűen nem megy. Nem érzi kötelességének, hogy bárkinek segítsen, nincs ideje bármikor megállni, amikor egy gyalogos várakozik a zebrán, újra meg újra fontolóra veszi, megengedheti-e magának az udvariasságot, és most nem engedheti meg, gondolja Tamara, és a szekrényhez lép.”
Tamara fokozatosan elkezdi édesanyját megfosztani értéktárgyaitól, mintha ezzel próbálná visszaszerezni az irányítást kapcsolatuk felett. Žuchová érzékletesen jeleníti meg, hogyan válhat a gondoskodás kötelessége elfojtott düh forrásává.
Svetlana Žuchová karakterei nem idealizált szereplők képében jelennek meg. Hibákat követnek el, kimerültek, aggódnak, és pont ez az, amitől valóságossá válnak. Az Anyák napjai nem a boldog anyaság idealizált képét mutatja, hanem a kimerültséget, a bűntudatot és azokat a gondolatokat, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan.
Az írónő érzékenyen ábrázolja, hogy az anya-gyerek kapcsolatok idővel sem válnak egyszerűbbé, csupán átalakulnak. Žuchová nyolc fejezetet tartalmazó kisregénye nem azt nyújtja amire elsőre számítanánk. Szereplőinek megértése nem egyszerű, hiszen a történet maga sem fekete vagy fehér. Az apró, olykor észrevehetetlen részletek csendesen összekapcsolják a cselekményszálakat, miközben egyre összetettebb képet rajzolnak a szereplőkről.
A két cselekményszál egymás tükörképeként is értelmezhető. Az egyik a gondoskodás kezdetét, a másik annak későbbi szakaszát mutatja meg, így a regény az emberi kapcsolatok körforgásáról is szól. Zora és Tamara egyaránt olyan szerepkörökben találják magukat, amelyeket a társadalom természetesnek tekint, ám amelyeket ők maguk folyamatosan megkérdőjeleznek.
A cím is ironikusan hat, hiszen az Anyák napjai nem az anyaság örömét ünnepli, hanem inkább a gondoskodás terhét és a kapcsolatok törékenységét örökíti meg. A történet nem kínál sem feloldozást, sem egyszerű válaszokat. Az írónő inkább arra készteti a könyv olvasóit, hogy szembenézzenek azokkal az érzésekkel, amelyeket a hétköznapokban igyekszünk elhallgatni.
A regény végén bekövetkező csattanó pedig eléri, hogy a történet még sokáig az olvasóval maradjon az utolsó oldal elolvasása után is.
Svetlana Žuchová: Anyák napjai. Womanpress, 2025.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022