A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

Žuchová (1976) pozsonyi származású írónő és fordító, akinek számos írását lefordították különböző nyelvekre, mint például a cseh, az olasz, a francia, és nem utolsósorban a magyar. Magyarul először a Jelenetek M. életében (Obrazy zo života M.) című kötete jelent meg 2017-ben Pénzes Tímea fordításában, majd ezt követte 2019-ben a Yesim, Vályi Horváth Erika fordításában. A Womanpress szlovákiai kiadó gondozásában két kötete jelent meg magyarul: először a Tolvajok és Tanúk (Zlodeji a svedkovia) 2021-ben, majd legújabb kötete, az Anyák napjai (Dni matiek) 2025 végén Pénzes Tímea fordításában. 

 

Obrázok1

 

Az Anyák napjai egy rövid, 136 oldalas kisregény, amely első pillantásra egyszerűnek tűnik: egy kisgyermekes anya hétvégéjét követi nyomon. A történet azonban annál komplexebbé válik, minél több oldalt hagyunk magunk mögött az olvasása során. A regény hétköznapi jelenetekből építkezik, állandó feszültséget teremtve, amelyben a kimondatlan dolgok és gondolatok fontosabb elemekként jelennek meg, minthogy konkrét konfliktusok kerülnének feldolgozásra. 

A történet két szálon fut, melyek végül ugyanazzá a történetté fonódnak. Zora első gyermekét nevelő anyuka, aki férjével és kisfiával, Tiborkoval meglátogatja Etelát és családját egy hétvége erejéig a nyaralójukban. Zora akarva-akaratlanul Etelához hasonlítja magát, aki már tapasztalt anya; akinek nem okoz fejfájást a gyermeknevelés, míg Zora folyamatosan küszködik a feladattal. 

„…tegnap még egyetértett abban, hogy ez itt a paradicsom, a földi mennyország, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, gyönyörű hely a hétvégi kikapcsolódásra, és jó befektetés a jövőre nézve, de per pillanatban úgy érzi magát, mint egy börtönben, nincs hová mennie…”

Žuchová könyvében az anyaság inkább bizonytalanság és folyamatos önvizsgálat, mint örömteli pillanatok összessége. Zora távol áll a „tökéletes anya” képétől. Folyamatosan próbál helyt állni, megfelelni az anyaság elvárásainak, melyek a természetes boldogsághoz kötődnek, miközben maga alá temetik Tiborko hisztijei, férje támogatásának hiánya és a tökéletes anyák mintái. Egyik pillanatban feltétel nélkül szereti kisfiát, a másikban pedig már azt sem tudja, hogyan fogja túlélni a következő öt percet. Kérdések irányítják az életét: vajon túlságosan félti a gyereket, vagy pedig nem veszi elég komolyan az anyaság feladatát?

Ezzel párhuzamosan bontakozik ki Tamara története. Míg Zora a gyermekéért aggódik, Tamara kénytelen önmagának is beismerni, hogy most már neki kell gondoskodnia idősödő édesanyjáról.  Szüleivel sosem állt szoros kapcsolatban, hiszen őket mindig jobban érdekelte a művészet, mint saját lányuk. Tamara felnőtt életének nagy részében kerülte édesanyját, ám ahogy ő egyre idősebb lett, most már kénytelen lett megszabni a határokat anyját illetően. 

„Tamara nem jár feleslegesen bárkinek a kedvében, igyekszik udvarias lenni, amikor csak tud, de néha egyszerűen nem megy. Nem érzi kötelességének, hogy bárkinek segítsen, nincs ideje bármikor megállni, amikor egy gyalogos várakozik a zebrán, újra meg újra fontolóra veszi, megengedheti-e magának az udvariasságot, és most nem engedheti meg, gondolja Tamara, és a szekrényhez lép.”

Tamara fokozatosan elkezdi édesanyját megfosztani értéktárgyaitól, mintha ezzel próbálná visszaszerezni az irányítást kapcsolatuk felett. Žuchová érzékletesen jeleníti meg, hogyan válhat a gondoskodás kötelessége elfojtott düh forrásává. 

 

Obrázok2

 

Svetlana Žuchová karakterei nem idealizált szereplők képében jelennek meg. Hibákat követnek el, kimerültek, aggódnak, és pont ez az, amitől valóságossá válnak. Az Anyák napjai nem a boldog anyaság idealizált képét mutatja, hanem a kimerültséget, a bűntudatot és azokat a gondolatokat, amelyekről ritkán beszélünk nyíltan.

 

Az írónő érzékenyen ábrázolja, hogy az anya-gyerek kapcsolatok idővel sem válnak egyszerűbbé, csupán átalakulnak. Žuchová  nyolc fejezetet tartalmazó kisregénye nem azt nyújtja amire elsőre számítanánk. Szereplőinek megértése nem egyszerű, hiszen a történet maga sem fekete vagy fehér. Az apró, olykor észrevehetetlen részletek csendesen összekapcsolják a cselekményszálakat, miközben egyre összetettebb képet rajzolnak a szereplőkről. 

A két cselekményszál egymás tükörképeként is értelmezhető. Az egyik a gondoskodás kezdetét, a másik annak későbbi szakaszát mutatja meg, így a regény az emberi kapcsolatok körforgásáról is szól. Zora és Tamara egyaránt olyan szerepkörökben találják magukat, amelyeket a társadalom természetesnek tekint, ám amelyeket ők maguk folyamatosan megkérdőjeleznek.

A cím is ironikusan hat, hiszen az Anyák napjai nem az anyaság örömét ünnepli, hanem inkább a gondoskodás terhét és a kapcsolatok törékenységét örökíti meg. A történet nem kínál sem feloldozást, sem egyszerű válaszokat. Az írónő inkább arra készteti a könyv olvasóit, hogy szembenézzenek azokkal az érzésekkel, amelyeket a hétköznapokban igyekszünk elhallgatni.

A regény végén bekövetkező csattanó pedig eléri, hogy a történet még sokáig az olvasóval maradjon az utolsó oldal elolvasása után is. 

 

Svetlana Žuchová: Anyák napjai. Womanpress, 2025.