Az aszfaltolvasztó nyár elmúltával az őszülő szeptember páros lábbal rúgja be az ajtót az elmúlás horizontján. Lassan vándorútját kezdi a baltikumi fauna: Észtország címerállatai, a fecskék hamarosan búcsút integetnek nekünk az észt alföldek látómezején. Egyetlen kapaszkodó válik biztossá az örökös változékonyságban: balti édességajánlónk, harmadik zárórészében közvetlenül az észt gasztronómiából! Lássuk hát a ringbe szállt jelölteket:
Kalev tejcsokoládé
Aki azt állítja, hogy a Kalev a finn Karl Frazer (táblás) tejcsoki eltitkolt, gonosz szovjet ikertestvére, az meglepően közel jár a valósághoz. A Kalev annyit tud, mint az összes többi közép-európai nemzeti édességszimbólum: a hivatalban örülnek neki a kollégák a hétfő reggel nyolcórai eligazítás előtt. Ez is valami.
Kohuke
A kohuke a korábbi körkép-cikkekben bemutatott szirok (szabad fordításban: csokoládé bevonatú, hűtött, népszerű szovjet túródesszert) kistestvére. Az észt ízlésnek megfelelően ízvilága kifinomult és nagyon balti: a klasszikus vaníliás, bogyós gyümölcsös változat mellett elvadult módon a mangó ízű is kapható. Szerencsétlen evolúciós fejlődésű gasztrooldalakon népszerűségét a finnek rántott kohuke formájában igyekszenek tovább mélyíteni (vagy megtorpedózni?).
Kirju koer
Igazi spórolós komfortsüti esős vasárnap délutánokon, a nagymama spájzából. A rendkívül eredeti (vagy aggasztó) “foltos kutyasüti” igazi hóvégi, rezsicsökkentés-kompatibilis édesség, amelyet narancsos dzsemkockákkal (leánykori nevén hitlerszalonna), kakaóporral, darált keksszel és vajjal készítenek. Ebből a példából is kitűnik, hogy Észtország a szovjet és germán desszertkultúrából is a legjobbat kapta.
Marcipán
A lista negyedik helyén egy meglehetősen egyszerű, ugyanakkor megosztó édességipari produktum áll. A német gyökerű édességhez többségünknek társul ilyen vagy olyan gyerekkori emléke, az észt marcipánművészet azonban teljesen új oldaláról mutatja be annak lehetőségeit. Aki Észtországban jár, annak kihagyhatatlan gasztroélményt nyújthatnak a tradicionális észt festett marcipánok. A műhelyfolyamatok a mai napig megtekinthetőek a nagy történelmi múltra visszatekintő, patinás tallinni Kohvik Maiasmokk kávézóban.
Leivasupp
Babi nénis kőleves édesen, észt módra. Ez az induló rokonságban áll a lett Maizes supával (abban az esetben persze, ha jól sikerül). Az észt konyhaművészet ravasz módon azonban tovább bolondítja a BME Mérnöki Kar-díjas receptet: az összetördelt rozskenyérhez adott titkos hozzávaló a gyümölcslé, amelyet a skandináv és balti szokások szerint aztán tejszínhabbal, tejjel, vagy diófélékkel tálalnak.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022