Ha el akarsz jutni Malmőbe, először Koppenhágába kell repülnöd, aztán vonatra szállnod, amely átvisz a tengeren – először egy alagútban alatta, majd pedig egy hídon felette. De előtte megéri Koppenhágát is megnézni, legalábbis mi ezt tettük. Különösen szép volt a Nyhavn az esti fényekben, de más csodákat is rejteget a város.
Välkommen
Üdv Svédországban! Malmö tele van kutyákkal és biciklikkel, este pedig nyuszik ugrálnak lépten-nyomon a bokrok alatt és a parkokban. De nemcsak két kopott padból és pár fából állnak a parkok, hanem van bennük minden, ami kell: folyócskák, tavak, kacsák, virágok, hidak, kertek, még régi szélmalmok is. A várost úgy tervezték meg, hogy biciklivel gyorsabban eljuss helyekre, mint autóval, ezzel ösztönözve az egészséges és környezetbarát életmódot. Mindenki nagyon kedves és mosolygós, csak az áraktól görbült le néha a szánk széle. Egyszer ittunk cseh sört a Pivo nevű helyen, és egy korsónyi több mint 9 euróba fájt. Mondanom sem kell, itt az egy sör is sör volt, és senki sem tudott volna meggyőzni az ellenkezőjéről.
Lagom
Nem túl sok, nem túl kevés – ez a lagom, amely az első kiruccanásunkat jellemezte. Nem tömtük tele a napunkat látnivalóval, de amit láttunk, azt igazán láttuk, nem csak lefotóztuk és továbbléptünk. Útközben gyönyörködtünk a domboldalakon legelésző tehenekben és svéd házikókban. Egy elvarázsolt kis faluba érkeztünk, ahol egy lélekkel sem találkoztunk – olyan volt, mintha megállt volna az idő. A domb tetejére felmászva szemünk elé tárult a svéd Stonehenge, a hajó alakot formázó kőtömbökből álló Ales stenar, melyről – akárcsak angliai társáról – senki sem tudja, mi célt szolgált. Lehetett sírhely, kultuszhelyszín, naptár, irányjelző a hajóknak... Mindenesetre fenségesen festett a tenger felé magasodva, csak a szél fújta le majdnem a fejünket a nyakunkról. Lenn a kikötőben már több ember nyüzsgött. A tengerre néző, friss halas ebédekhez pedig könnyen hozzá tudnék szokni.
Valnötsfestivalen
Nagyon meg szerettem volna nézni Torups slottot, egy mesebeli kastélyt, ezért a szombati napunkba ezt a megállót is beszuszakoltuk. Nagy meglepetésünkre millió autó és járókelő özönlötte el a helyszínt. Egy plakátról kiderítettük, hogy ennek az lehet az oka, hogy aznap volt a Valnötsfestivalen i Torup, vagyis a helyi diófesztivál. A tömeg kicsit elvett a vár varázsából, de legalább belecsöppenhettünk egy svéd vásári forgatagba.
Irány Kullaberg, egy rejtett kis félsziget, ahol az erdőben túrázva lépten-nyomon előbukkan a fák között a tenger, az utunk végén pedig a csodálatos kilátás mellett egy világítótorony várt bennünket a sziklafal tetején terpeszkedve. A fárasztó nap után megkóstoltuk a svédek nemzeti eledelét – nem a surströmminget, hanem a kebabpizzát. Meg kell mondjam, egész jó volt, legalábbis finomabb, mint amilyennek hangzik.
Fika
Napjainkból nem hiányozhatott a fika – nem, nem az, amire gondolsz, hanem a svédek kedvelt időtöltése: egy jó beszélgetés egy kávé és egy sütemény társaságában. Minden nap vártuk, hogy fikázzunk egyet, így erre Lund városában is sor került, miután megnéztük a gyönyörű, borostyánba burkolt könyvtárat. Malmőbe visszatérve nem maradhatott ki a város leghíresebb modern épülete, a Turning Torso és a tengerparti naplemente sem, mely tökéletes lezárása volt ennek a kirándulásnak.
És hogy mit tanulhatunk a svédektől?
1. Várostervezést. Ha mindenhol bicikliutak vannak, és az embernek nem kell félnie, hogy az út szélén manőverezve elcsapja egy autó, máris szívesebben száll biciklire.
2. Kedvességet. Bárhova mész, mindenki kedves, mosolygós és vidám, még ha fogvacogtatóan hideg is a szél és nyálkás is az idő. A kedvencem a kebabos bácsi volt, aki adott egy kis falafelt kóstolóba, amíg vártuk a rendelésünket.
3. Filozófiát. Például a mértékletesség, a megpihenés és a kapcsolódás fontosságát: napi egy kávé süteménnyel és a szeretteiddel se nem sok, se nem kevés, hanem pont tökéletes.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022