Androgün

rájöttem hogy az ébredés utáni illatod épp olyan mint az enyém
ugyanazzal a mozdulattal fekszel vissza
ugyanúgy reccsen meg alattad az olcsó vaságy
ugyanolyan színű hajszálakat hagyunk a párnán

kiveszem a fonnyadt áfonyákat a műanyag dobozból
kettesével sorba rendezem őket
kiskanállal forró vízbe ejtem
rózsaszínre festik a vizet
kiengedik ami bennük volt

szeretkezünk a konyhacsempén
összeér a homlokunk
nézem a szád ahogy résnyire nyílik
hajad a szemedbe lóg
minden nappal jobban szer
egyek vagyunk

lábujjhegyre állva búcsúzkodunk
a kifőzött áfonyák elszomorodnak
összenyomódnak megszakad a bőrük
nem lehet őket elkülöníteni