Megfojt a környezeted

Az élet egy kártyajáték, mert minden lapot csak akkor ismersz meg, amikor itt az ideje, vagy már túl késő. Nem tudhatod előre, melyik lapot húzod ki, csak elképzelésed lehet. És igazából miért is kellene a játékkal foglalkoznod, ha figyelmet fordíthatnál akár a jelenre is? Álljunk meg egy percre, és ne vegyük figyelembe a nagy képet, a nagy világrengető kérdéseket, a megválaszolhatatlan feltevéseket, és nézzünk körül, mi folyik a kártyaasztal körül! Mert nem az a fontos, hogy ki játszik, és miért, hanem az, amit előtte és közben teszünk. Az számít, hány embernek jobb a napja tőlünk, és mit tudunk tenni a körülöttünk lévőkért.

Mi az élet értelme? Nehéz kérdés, amire már milliók próbáltak válaszolni nagyszabású emberi célokkal fölöslegesen, mivel lehet, hogy a válasz közelebb lakozik hozzánk, mint azt gondolnánk. Mégis minden felvetés, amit ezzel kapcsolatban ismerünk, valami nagyra törőt akar tőlünk. A társadalom elvárásai valahogy mindig körbevesznek minket, és előre szeretnének nyomni, de van, amikor csak megfojtanak.

Miért harcolnál hadseregek élén öt percnyi hősiességért, országért, melyet csak pár évtizedig álló határvonalak határoznak meg, ha azokon is segíthetnél, akiknek tényleg szükségük van rád? Nagyobb hősiesség odafordulni ahhoz egy tömegben, aki éppen le van törve. Túl sokan vagyunk ahhoz, hogy mindenkiért harcolni tudjunk, ezért kell azokért kardot rántani szavak és tettek formájában, akikért nem kell száz kilométereket utazni. Segíteni a szomszédnak, barátoknak, családnak – ez számít hősiességnek.

Ami még számít, az te vagy. Nem gond az újragondolás, a fojtogatásból szabadulás, a hibák elkövetése, mert mind-mind fontos, és te vagy. Értelemmel és önzetlenséggel ki lehet jutni a játszmából, el lehet érni azt, amit mások várnak, amikor megkérdezik tőled: mi az élet értelme, mert a válasz egyszerű; az, ha te te vagy, én én vagyok, és akkor már nem is lesz, aki fojtogasson. Ha nincsenek elvárások, csalódások, akkor kényszerek sincsenek.

Biztos érezted már úgy magad, hogy egy olyan kérdést tettek fel neked, amire nem tudtál válaszolni, ami túl nehéz volt, vagy nem akartál rajta még gondolkodni, esetleg nem is akartad tudni rá a választ. Például, tegyük fel, most valaki megkérdezné tőled azt, hogy pontosan 42 év múlva ezen a napon mit fogsz csinálni, tudnád rá a választ? Egyszerű; nem. Ahogyan arra sem kellene tudnod, hogy mivel akarsz egész életedben foglalkozni, mégis elvárás, hogy valamilyen kérdésekben hamarabb döntést hozz, mint ahogyan annak itt lenne az ideje.

Célirányokra van szükségünk, kedvességre, önzetlenségre, jótettekre és szavakra. Nincs olyan, hogy normális, ahogy olyan sem, hogy elfogadott és kötelező. Az élet egyszeri, és nem átélni kell, hanem végigcselekedni. Tehát ha úgy érzed, hogy megfojt a környezeted, ordíts egy nemet a szirt széléről, és fordulj meg. Fordulj meg! Tedd a helyeset, tedd, amit kell, kockáztass, hallgass a lekiismeretedre, és nem kell messzire menned, hogy megtaláld a felszabadító lélegzeted.