Vizsgaidőszak babbal, sajttal és szójaszósszal

Az év eleji bakancslistámon a „két év után végre tényleg áthúrozni a gitárjaimat”, a „legalább heti egy órát csak írással foglalkozni”, a „megtanulni hajtőtől fonni” és a „többet olvasni” mellett a „sikeresen abszolválni a második egyetemi évemet” és a „kipróbálni az összes receptet a füzetemből” pontok is szerepeltek. Azt viszont sose gondoltam volna, hogy az utóbbi kettő egyszerre fog teljesülni.

Na jó, a füzetben még maradtak kipróbálatlan receptek, de igen kevés, mert régebben úgy gyűjtöttem őket, mintha muszáj lett volna.

Én szeretek tanulni, de lelkiismeret-furdalás nélkül nem vagyok képes szünetet tartani. Elpocsékolt időnek érzem. Közben amúgy tisztában vagyok vele, hogy a szünet nem opció, hanem szükséglet, de akkor is azt mondja a kis belső narrátorom, hogy hahó! Ugyanitt: enni? Arra nincs idő.

Négy hét alatt összesen kilencszer vizsgáztam, miközben félmunkaidőben dolgoztam, úgyhogy kitaláltam, hogy pihenésképp főzni fogok. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy bejelentettem, hogy most kizárólag az én színterem lesz a konyha beláthatatlan időre – mindezt hajnali egykor, és nekiálltam cukkinit reszelni.

A szarvasgomba, kaviár és balzsamecet helyett azonban legtöbbször a szójaszósz, a bab és a sajt fordult meg a kezem között. Nem főztem másképp, mint máskor, csak többet, és hihetetlenül jólesett reszelni, szeletelni, sütni, keverni, de talán az egész élményhez hozzátett, hogy nemcsak magamnak főztem, így sokkal hasznosabbnak éreztem magam, és a kis narrátorom se panaszkodott.

Ha bárki ugyanilyen problémával küszköd, hogy nehezen tart szünetet: reszelj cukkinit!

És ha már ennyit írtam róla, íme a cukkini, amit reszelni kell: a sajtos cukkinigolyók.

-Egy zsenge cukkinit szőröstül-bőröstül lereszeltem (ezért jó a zsenge, mert ha mást használsz, azt még ki is kell magozni, ami amúgy objektíven nézve nem rossz érzés, csak én nem szeretem), besóztam és hagytam állni.

-Közben egy másik tálban összekevertem két tojást, sok sajtot, még több sajtot meg még sajtot és egy fokhagymagerezdet lereszelve.

-A cukkini közben levet engedett, nagyon fontos, hogy kicsavarjuk, mert különben szottyos lesz, és hiába a két tojás, darabokra fog hullani (és ezt a kifejezést még pozitív értelemben sosem hallottam).

-A két tál tartalmát összeöntöttem, és annyi prézlit raktam hozzá, hogy aranyos zöld-sárga golyókat lehessen belőle formázni.

-Én, mivel ezt hajnali egykor csináltam, egy éjszakát a hűtőben pihentettem, de ez egyáltalán nem szükséges.

-Másnap pedig kevés olajban kisütöttem. Kisütés után már csak belülről zöld-sárga, és jólesik megenni a hajnali karedzés gyümölcsét. Vagy hát itt: zöldségét.

Jó étvágyat hozzá, és sikeres vizsgaidőszakot!