Hogyan (ne) szorongjunk, miközben környezetvédünk

Egy év telt el, mióta kipróbáltam a műanyagmentes július kihívást (a.k.a. szorongani egy hónapig minden látható hulladékomon), és most ismét itt vagyok, műanyagmentes augusztus nélkül – egy sokkal boldogabb verzióban.

Mi is az a műanyagmentes július?

A kihívás lényege, hogy egy hónapig környezetbarátabbak legyünk, és csökkentsük a hulladékunkat. Ez nagyon jól hangzik, egészen addig, amíg bele nem kezdesz.

Miért nem kezdtem bele idén a kihívásba?

Szerintem ha az ember tisztában van azzal, hogy ökoszorong, és egyébként is tesz a környezetért, akkor nemcsak a látható hulladékával foglalkozik, hanem például igyekszik kerülni a hajós kirándulásokat a széndioxid-kibocsátás miatt, vagy fenntarthatóbbá teszi az étrendjét – ez nem jelenti azt, hogy azonnal vegánná kell válni, én például flexitariánusként étkezem: tehát heti egy-két alkalommal fogyasztok csirkehúst vagy halat, a többi napon pedig vegán vagy vegetáriánus ételeket eszem.

Itt az életemről fogok írni

Amikor két évvel ezelőtt beleástam magam a low/zero waste életmódba, nagyon bonyolultnak tűnt, vagyis inkább olyan dolognak, ami rengeteg tervezést igényel, és ez igaz is volt, ameddig nem alakítottam szokássá, hogy mindig legyen nálam egy plusz vászontáska meg saját kávéspohár. Amikor pedig megtudtam, hogy nemcsak saját tárolókról meg fémszívószálról van szó, mély életkrízisbe estem, és sírtam, de amúgy ezzel nincsen semmi baj. Igen, eljutsz addig, hogy egy random, űrben lebegő kődarabon élünk, és baromi ijesztő az ezen kívüli tér, de pont ilyenkor érdemes elkezdeni olyan dolgokon gondolkodni, hogy mit tehetsz azért, hogy még sokáig ezen a sziklán komfizzunk.

A napos oldal

Amikor elkezdtem környezetbarátabban élni, az elején nagyon motivált voltam, és az konkrétan egy olyan energia, amit mindenkinek kívánok. Igen, pont olyan, mint amilyennek elképzeled: rájössz, hogy egy csomó cuccot tudsz díájvájkodni, utánanézel természetes alapanyagoknak, elkezded gyűjteni a növényeket, kipróbálsz fincsi vegán kajákat, viszed a többször használható eszközeidet, és tiszta hippis vájb az egész.

A sötét oldal

Ezt a lelkesedést nehéz fenntartani, mert ha túl sok új szokást iktatsz be az életedbe, olyan, mintha hirtelen rengeteg kötelességed lenne, és folyamatosan azt érzed, tudnál még hova fejlődni. A megoldás: haladj lépésről lépésre. Én például úgy gondoltam, hogy a legegyszerűbben a tusolómat tudom leváltani szilárd szappanra, de valamiért indokolatlanul boldoggá tesznek a cukorkaillatú tusolók, és ilyet kevésbé lehet találni a szappanok között. Ha valamiről nem tudsz lemondani, mert boldoggá tesz: ne tedd, mert ha azt a dolgot megvonod magadtól, sokkal könnyebben ábrándulsz ki az egész életmódváltásból. (És igen, egyszer eljutsz majd oda is, hogy a Zara előtt majdnem elhányod magad, és éhbérért dolgoztatott gyerekeket látsz a kirakatban csini ruhák helyett – ez sem a legpozitívabb hozadéka az életmódnak.)

Nem egyszerű feldolgozni, hogy miért szükséges környezetkímélőbben élni, ahogyan azt sem, hogy a zero/low waste életmód nem egy Pinterest-tábla vagy a helyi csomagolásmentes boltod kirakata, de nem kell pánikolni: nyugodtan ülj le szorongani, és gondold át az egészet. Mi az, amit te képes vagy megtenni a környezetért? Ha csak azt, hogy vászontáskát hordj egyszer használatosak helyett, az is lépés, és igen, számít. Egy olyan társadalomban, ami nem erre az életmódra lett kialakítva, nem fogsz tudni tökéletes zero wasterként élni, de nem is szükséges, hiszen nem ehhez vagyunk szokva. Ha vannak olyan dolgok, amikről egyelőre nem tudsz lemondani, ne görcsölj rajta feleslegesen. Gondolod, hogy én nem veszek meg egy műanyag csomagolású tusolót csak azért, mert csokissüti-illata van? A lényeg az, hogy tegyél valamit te is a környezetért. És ha ez az, hogy felkapsz egy szemetet az utcán, és a kukába dobod, kezdetnek az is tökéletesen elég. Ha mégsem, majd talizhatunk valahol a lebegő sziklán kívül, ahol megértően egymásra nézünk, és szemem lesütve, halkan bevallom: nem volt igazam.