Versválogatás VII.

Bárhogyság

Gondolom, végződhetett volna máshogy is,
mondjuk életünk végéig keressük egymást egy pályaudvaron,
mire megpillantalak, mindketten ráncosak vagyunk,
őszek, és már csak egymásnak hasonlítunk egykori önmagunkra,
ezzel a verzióval nyugtatom magam, hogy nem fogok megkopaszodni

Vagy pont arra a távol-keleti szigetcsoportra utazol a spiritualitásban megtalálni magad,
aminek az egyetlen kocsmájában fogok ülni valami kimért helyi égetett szesz fölött,
mert pár nap után rájöttem, képtelen vagyok belenyugodni a tengeri halászatba,
ezzel a verzióval csak nyugtatom magam, hogy legalább fázni nem fogok

Koravén kisfiút hallok beszélgetni egy középkorú nővel
Néha a keresztnevén szólítja, néha anyának,
az utóbbinál eddig minden alkalommal szünetet tartott,
mint amikor elgondolkodik az ember, hogy ha tudják, mikor van csúcsidő,
miért nem akkor küldenek hosszabb vonatokat,
erről beszélgetnek

És azt is el tudom képzelni, hogy egy sikeres forradalmat követően
a másnaposság összes formáját leküzdve kezdjük takarítani a romokat,
darabokra tört márványfejek újrahasznosításáról gondolkodunk épp,
valami kezdetet remélve nézünk egymásra,
ahol nem kell többet magunkat nyugtatni

Talán csak a pillangók

A „nehézségek legyőzése” jelszó egy mesterséges állapotra
Igazából mindennap ugyanazt az egyet éljük, kiválasztott végkimenetellel,
az egyikben például úgy alakul, hogy felhívlak,
és van olyan is, ahol sosem találkoztak a döntéseink,
csak azért lenni, mert mindenki úgy döntött, hogy elfogadja
Pénznek érezzük magunkat,
kölcsönös megállapodás egy láthatatlan értékről, ahogy telik az idő, egyre inkább…

Egy kőre festett piros pontot nézünk azon gondolkodva,
hány döntés kellett ahhoz, hogy ezt valaki fontosnak tartsa

Expanzió

Körülvenni magunkat maga az evolúció,
kifelé mutatjuk a lezajlott változásokat,
falaink vastagsága egyenlő fejlettségünkkel,
vagyis ezt mondja mind, aki dolgozott rajta

Ilyenkor mindenki megtanul egymásra épülni,
és ha minden pontos, nem kell kötőanyag,
mind feltételezzük az egymáshoz illeszkedést,
a réseket elképzelni sem tudjuk,
mégis hogy nézhet ki a hiány?

Lassan egyre nehezebb lesz minket körbejárni,
és érdekessé válik, igazából mi van mögöttünk
Miben térhet el a pusztában álló kőfal belseje,
és lehet-e valami annyira értékes,
hogy megérje róla semmit sem tudni

Kíváncsiságunk gondolkodásra ébreszt minket,
Elképzeljük, hogy csak távolságunkat őrizzük
Mi van, ha egyszer messze kerülünk egymástól
ebben a magától értetődő illeszkedésben