Egyoldalú meghallgatás
A nyár megosztva érkezik.
El tudnád viselni egy kasza súlyát,
biztos, úgy gondolod,
közben egybeolvadsz a magas fű gondolataival.
Azt hitted, nem lehetsz mindennek a középpontjában,
pedig a Nap állását innen számítják.
Barkácsolj fémlapból játékkardot,
szegénységeddel nyűgözted le a tulaj fiát.
Aztán mégis felszívódtatok.
Maradt egy termőföldnyi hiány,
álmok visszhangjai egy üres pajtában,
lekicsinyített elnéptelenedés.
Igazából kár hinni az átkokban,
magunkban állni a határ mentén,
hátul többé nincs semmi,
elöl bár sosem lenne,
és a peremen, tudod, nincsenek törvények.
Persze, a télbe könnyű alakot látni,
egyedül elkerülhetetlen.
Aztán véget ér,
én meg a hétvégék változásán aggódok.
Önző igény az örök békére,
mint gyerekkorodat forgatási képeken viszontlátni.
Érkezését elnapolták
Suhanás.
A hangok egyben maradnak, a távolság változik,
te meg egyre messzebb kerülsz a perontól.
Integetni egy egész falu lelkével,
a hely szelleme lemásolta gondolataimat.
Kevesebb lettem egy maradással.
Valami fontosat akartam mondani,
például a levélhullatók túléléséről,
hogy kitolódik a kedvező sáv,
sokaknak viszont új helyet kell keresni.
Újra előttem állsz, nem maradhatunk szó nélkül.
Felhívjuk figyelmüket, hogy a megállótól
pótlóbusszal utazhatnak
Hátsó kert
Adott helyen vagyok, más időben,
a brikett réseiben még maradt némi fény.
Kerítést húzni annyi, mint hátat fordítani,
pillanatnyi inger a félrenézés.
A végén csak egy irány marad.
Ne félj, a fagyott földről majd gondoskodom,
szakszerű bánásmód minden emlékednek.
Tél végére feléled a megkövült világosságot,
ketten maradunk múlandónak.
Kontraszt
A távolság mondhatni, állandó változó,
egyhangban lehetne a közeledés sebességével,
de ha a helyzet úgy adja, könnyen dühös lesz rá.
Ilyenkor elfordul és kiszámíthatatlanná válik,
nem érdekli, mivel jár majd a stabilitás hiánya,
a következményekből úgyse érzékel semmit.
Az érdektelenség azonban véges erőforrás,
előnytelenségünk könnyen válik egyértelművé,
zavarodottan pedig magunkra se számíthatunk.
A távolság formáját fejben törjük meg,
először elég a két végét összeilleszteni,
de a tér tágulásával felszínre kerül az időszakosság.
Próbálkozásaink szülik a furcsa térelrendezést,
s ha a változékonyság győzedelmeskedik is,
saját egységei vagyunk az eltávolodásnak.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022