A vegetáriánus Kosztolányi, a képégető Nemes Nagy és a divatikon Petőfi – irodalomóra kicsit másképp

Az ember hajlamos elfelejteni, hogy a tankönyvből rábámuló, fekete-fehér képeken lévő alakok nem csak pár név, amik kitöltik a tananyagot, hanem egykoron élt emberek, akik, bár nem pontosan ugyanúgy, de hasonlóan éltek, mint ma mi. Voltak rigolyáik, kedvenc ételeik, barátaik, pletykálkodtak, néha nevettek, néha sírtak, voltak jobb és rosszabb napjaik. A sok tényszerű adat, a szülőfaluk neveinek magolása és a szuperlatívuszok miatt mégis nagyon távolinak tűnnek tőlünk, főleg az írók és a költők. Valahogy körüllengi őket egyfajta túlmisztifikált köd, amin keresztül valóban nehézkes a közembert meglátni. Ennek a ködnek az eloszlatása érdekében összegyűjtöttem pár érdekességet, hogy a költő és író címke alatt az embereket is felfedezzük.

Kosztolányi Dezsőről biztos mindenki sok mindent tud, hiszen megtanulta az érettségire, és természetesen azóta sem felejtette el. De azt vajon hányan tudják, hogy a teljes neve Kosztolányi Dezső István Izabella? Bizony, Kosztolányi másik két keresztnevét a keresztszülei után kapta, ez a módja a névadásnak pedig akkoriban több családnál is megszokott volt. Az, hogy Kosztolányinak „lányneve” is volt, szintén nem egyedi eset. Német nyelvterületeken például a fiúk gyakran kapják a Maria nevet második keresztnévnek. Talán az sem köztudott tény, hogy Kosztolányi vegetáriánus volt. Az író és családja mind húsmentesen táplálkoztak, a háztartásban egyedül Hattyú nevű komondoruk kapott húst. Bár Kosztolányi azt vallotta, nem erkölcsi meggyőződésből váltott húsmentes életmódra, azt is többször megjegyezte, hogy szerinte az állatok az emberrel egyenrangú élőlények, ezért sem fűlik a foga hozzá, hogy olyan dolgot egyen, ami egykor élt. Kedvenc étele egyébként a fehér kenyér és a rizs volt.

Ha már Kosztolányinál tartunk, mindenképpen meg kell említenünk Karinthy Frigyessel való barátságát. A két férfi között olyan mély barátság alakult ki, amely nem mindenkinek adatik meg. Számtalan belső poénban osztoztak és túllicitálva a másikat rendszeresen megtréfálták egymást. Kosztolányi hírhedt Nyár, nyár, nyár című verse is egy ilyen tréfa eredménye. Ha a vers sorainak kezdőbetűit összeolvassuk, megkapjuk a „nyald ki a seggem, Karinthy” üzenetet. Telefonon keresztül is többször megviccelték a másikat, az éjszaka közepén hívogatták egymást, más személynek kiadva magukat. Volt, hogy gyerekeknek fizettek, hogy kérjenek aláírást a másiktól és közben valamiféle gúnyos megjegyzést tegyenek. A villamosra felugrálva cowboyosdit játszottak, sőt a temetésüket is többször eljátszották, mint valami rossz gyerekek.

Nem csak köztük született fontos kötelék: Nemes Nagy Ágnes és Szabó Magda között is nagyon érdekes és szép kapcsolat alakult ki. Maga Szabó Magda úgy nyilatkozott egyszer erről, hogy tulajdonképpen nem barátnők, hanem két nő, aki ugyanakkor él és ugyanannak a mesterségnek a művelője. Nekik nemcsak az írás a dolguk, hanem az is, hogy ott legyenek a másik mellett egy férfiak dominálta környezetben. Ennek megfelelően támogatták egymást, és sosem halasztották el, hogy jó kritikát írjanak a másik művéről. Női íróként tapasztalataikat és problémáikat nagyon kevés ember értette meg, szinte csak ők ketten. Sokaknak furcsán hangozhat az ok, hogy miért olyan nehéz Nemes Nagy Ágnesről fiatalkori képet találni. Az írónő nem akarta, hogy külsője miatt szeressék és tartsák értékesnek. Félt attól, hogy szépsége miatt nem veszik komolyan sem őt, sem a verseit, ezért elégette majdnem az összes képet, amin csinosnak néz ki. Külsője helyett az eszével szeretett volna kitűnni, vágyott rá, hogy többnek lássák, mint szép nőnek.

Petőfi Sándor neve mostanában szinte kötőszóként használatos, talán nincs még egy költő, akit ennyit emlegetnek, sokszor olyanok is, akikkel a költő szóba sem állt volna. Arról mégsem esik soha egy szó sem, mekkora stílusikon volt! Petőfi az öltözködést az önkifejezés egyik módjának élte meg: lázadó személyiségét az általa viselt ruhák is tükrözték. Gyakran varratott furcsa, egyedi darabokat, melyeknek nem akadt párja. Jókai feljegyzéseiből tudjuk, hogy a szívének egyik legkedvesebb ruhadarabja egy lila frakk volt, amitől kénytelen volt megválni anyagi gondjai miatt. Mikor azonban kilábalt a szorult helyzetéből, újból elkészíttette a védjegyévé vált lila frakkot, amit sárga mellénnyel és nyakkendővel viselt. Másik kedvelt öltözéke a zsinóros-gombos, szűk nadrág volt, ami lényegében a 19. századi skinny jeans-nek felel meg.

A fent említett érdekességek csupán a jéghegy csúcsa, megannyi meglepő dolgot lehet még találni, ha elmerülünk a témában. Azt viszont már ez a rövid válogatás is megmutatta, hogy már régen is voltak, akik furán öltöztek, olyan dolgokon röhögtek, amiket mások nem értettek és nem úgy táplálkoztak, mint a legtöbb ember. Az már csak egy kis csavar, hogy emellé még írtak is.