Őszi zeneterápia – mit hallgass októberben?

Az ősz egy megosztó évszak. Van, aki élvezi, hogy a hűvössé váló időben pulcsiban sétál a falevelek borította járdán, és örül, hogy újra elérkezett a sütőtökszezon. Akadnak azonban olyanok is, akiket lehangol a folytonos eső és a nappalok rövidülése. Az ősz az ő szemükben inkább a megfázással asszociálandó, mintsem az évszak adta megannyi lehetőséggel.

Az én szívemnek az ősz egy különösen kedves időszak, de még én is belátom, hogy van, amikor nehéz ráhangolódni. A napsütéses, élménydús nyár után valóban nem könnyű meglátni a szürke égben rejlő szépséget. Ebben szeretnék egy kis útmutatást adni, mégpedig a zenén keresztül. Összeválogattam öt albumot, amik szerintem hűen tükrözik az őszi hónapok változatos tónusait.

Misfits - Famous Monsters (1999)

A listát rögtön egy igazi klasszikus nyitja. A horror-punk alműfaj úttörőiként számontartott Misfits zenei és vizuális kifejezésvilága a horrorfilmekből és híres rémtörténetekből inspirálódik. Számos dalukban találunk több utalást mára már ikonikussá vált filmekre és szörnyalakokra. A pörgős, energiával teli dalok tökéletes motivációt adnak arra, hogy ne adjuk meg magunkat a szürke, fáradt időjárásnak. A dalok hangzása engem leginkább a Scooby-Doo mesékben használt betétdalokéra emlékeztet, főleg azokra, amik akkor szóltak, mikor a szörnyek a főszereplőket üldözték. A Misfits-dalok ezeknek a betétdaloknak a „felnőttesebb” verziója. A Famous Monsters egyszerre jóleső nosztalgia éshirtelen adrenalinlöket. Halloweeni bulik lejátszási listáiba kötelező alkotás, hiszen elképesztően jókat lehet rá ugrándozni.

Lebanon Hanover – Tomb for two (2013)

A post-punk zsánerben alkotó duó albuma az ősz szomorkásabb részére emlékeztet. Dalaik olyanok, mint egy borongós, őszi nap, mikor az emberre ránehezedik a gondolatainak súlya. Ez így elsőre talán nem hangzik túl csábítóan, ám ez is hozzátartozik ehhez az időszakhoz. A halottak napja és a mindenszentek közeledtével az ember akarva-akaratlanul elmereng az elmúláson, s az ilyen érzelmek feldolgozásához nyújt remek háttérzenét ez az album. A két előadó lassú, már-már szavalásszerű éneke olyan hatást kelt, mintha a tudatalattinkban megbúvó hang szólna hozzánk. A buszon vagy vonaton ülve, az esőcseppekkel pettyezett ablakon kibámulva érezni át a leginkább a dalok esszenciáját. A Lebanon Hanover célja azonban nem az, hogy depresszióba taszítsák a hallgatóságot. Kiemelik, mennyire fontos, hogy ezeket az érzelmeinket is megéljük, és hogy teljesen rendben van, ha nem vagyunk mindig boldogok. Az ősz mélabús, ám mégis reményteli pillanatait rejti magába ez az album, hiszen ugyanúgy, ahogy a hideg, esős idő elől a nap végén betérünk a meleg otthonunkba, a dalok is egyfajta meleg, biztonságos menedéket nyújtanak, ahol teret adhatunk a melankolikus énünknek.

She Past Away – Belirdi Gece (2012)

Egy újabb post-punk duó, ezúttal Törökországból. A She past away hangzásban hasonlít a hetvenes és nyolcvanas évek goth-rock zenekaraihoz, mint amilyen a Bauhaus vagy a Siouxsie and the Banshees. A szintetizátor és az énekes fátyolos, mély hangjának elegye szinte már bódítóan hat, mintha a zenén keresztül próbálnák megigézni a hallgatóságot, ahogy azt a régi Drakula-filmben Lugosi tette. Az album hangulata tükrözi a ködös, őszi reggelek sejtelmességét és az egyre hamarabb elérkező napnyugta rejtelmes légkörét. Olyan érzést kelt, mintha egy Poe-novellát olvasnánk, tele feszültséggel és misztikummal, ahol mi vagyunk a főszereplők.

The Cure – Disintegration (1989)

Természetesen a gothic rock műfaj ikonikus képviselői sem hiányozhatnak egy őszi zeneajánlóból. A Disintegration album számomra az őszi eső megtestesítője. A dob az ablakon kopogó eső, a gitár az épületek ereszcsatornáiban összegyűlt, és onnan lefelé csordogáló víz. Hallgatása közben szinte érezni az eső jellegzetes illatát. Ez az album nem a pusztító, mindent elmosó vihar, hanem az ütemesen csepegő, nyugtató zuhatag, amit a föld olyannyira szomjazik az egész nyári fullasztó meleg után... A zöld tea földes íze is megbújik a dalokban. Ez a zene nem édes, mint a karácsonyi dalok kakaóaromájú szólamai, vagy a nyár limonádéfrissességű slágerei. Ez a zene eszünkbe juttatja, milyen fontos a természet számára ez az átmeneti időszak, s milyen szép, hogy részesei lehetünk ennek a folyamatnak.

Type O Negative – October Rust (1996)

Zárásként a Type O Negative gothic/doom metál zenekar negyedik albumát, az October Rustot ajánlom. Igazából bármelyik albumuk megállná a helyét a listán, mégis, október lévén muszáj ezt választanom. Ha a többi, eddig ajánlott lemezek az ősz egy-egy aspektusát jelentik számomra, akkor ez az album magát az őszt jelenti. A szövegek metaforái és hasonlatai gyakran merítenek az ősszel bekövetkező természeti jelenségekből és a kelta hagyományokból. A hangszerelés mintha a süvítő szélben megremegő rozsdás kerítéseket, valamint a lehullott levelek ropogását jelenítené meg, Peter Steele basszbariton hangjától pedig egyszerre érzi azt az ember, hogy valamiféle jeges borzongás fut végig a hátán, mégis meleg takaróként öleli át a mély, búgó ének. Egyszerre velőtrázóan hideg és kényelmesen forró, kiszámíthatatlanul változó és menyugtatóan állandó. Az ősz egyedi karakterét szerintem ők tudják a legjobban szavakba és hangokba önteni, mintha azt nem is évszakként, hanem érzelemként kezelnék.

Remélem, ez a néhány album segít abban, hogy könnyebb legyen felfedezni az évszakban rejlő szépséget, és ráhangolódni az őszt körüllengő atmoszférára.