A Diákhálózat hozzájárulását kéri adatainak a következő célokra történő felhasználásához:

Az Ön személyes adatait feldolgozzuk, és az eszközéről származó információkat (cookie-kat, egyedi azonosítókat és egyéb eszközadatokat) tárolhatunk, felhasználhatunk az oldal stabilitásának érdekében és megoszthatunk harmadik féltől származő szoftverekkel. Amennyiben ön nem szeretné, hogy az adatait bárkivel is megosszuk, kérem ellenőrize ezen ablak beállításait.

Technikai sütik

Ezek a sütik az oldal megfelelő működéséhez szükségesek, nem tartalmaznak személyes információt

Statisztikát kiszolgáló sütik

Szolgáltatásaink fejlesztése érdekében a Google Analytics szolgáltatást használjuk, amely névtelen információkat küld az Ön látogatásáról, valamint összesített adatokat gyűjt a látogatói szokásokról, amelynek köszönhetően szolgáltatásainkat napi szinten fejlesztjük.

Sütik kezelése Elutasít Elfogadom az ajánlott süti-beállításokat

Hogy miért kellene elolvasnod Donna Tartt A titkos történet című könyvét? Nem ez az igazi kérdésem feléd­; a valódi kérdés úgy szól, hogy miért is ne olvasnád el ezt a könyvet?

A regény nagyító alá veszi az intellektuális elitet, azt a fajtát, amit mi magunk is romantizálunk – a misztikus, dark academia, gazdag, gótikus, költői fajtát, pont, amelyikre gondolsz –, és kigúnyolja azt. Ezt mégpedig egy olyan karakter lencséjén keresztül teszi, aki maga is szívmarcangoló módon szeretne ennek az elitnek a tagja lenni.

A könyv beinvitál minket egy társaságba, amely komplex, morálisan ferde, megkérdőjelezhető, ennek ellenére magával ragadó tagokból áll. Ezek a szereplők elbűvölő és festői környezetben éppen aszerint a tökéletes intellektuális életkép szerint élnek, amit mi elképzelünk nekik: öreg könyvekkel, nyaralókkal, halott nyelvekkel és drága italokkal. Ennek a tökéletes képnek a megtestesítői minden mély – a mélynek előadott és a valóban mély – filozófiai gondolatukkal, nagy és komoly szavaikkal megragadnak és berángatnak magukkal a lapok közé, ahol te magad is épp, ahogy Richard, közéjük akarsz majd tartozni.

A történet mesélője és a benne megjelenők ízléstelenül – mégis elkápráztatva minket, kifinomult műveltségbe burkolva – idealizálják a tragikumot, a halált, szenvedést, káoszt és egyéb ógörög eszméket, melyeket ha megpróbálnánk a mai társadalomra és a mi világunkra illeszteni, minden bizonnyal hasonló utakra tévednénk, mint ez a fiatal társaság. Végül ezen vitatható döntéseik és ambícióik eredményeként kézen fognak egy útra, ahol a szépség, a gyönyör halhatatlan titkát keresik, amiért több mint hajlandóak a szépnek és jónak legszögesebb ellentétét tenni. Megéri-e a szépség ideájának keresése az úton felmerülő következmények árát?

Mielőtt belevágsz az olvasásba tudnod kell, hogy egy keszekusza utacskán indulsz el, egyenesen egy gomolygó ködfelhőbe, ahol majd a saját emberséged is kérdőre vonod. A történet inkább szereplőfókuszú, mintsem eseményközpontú – bár abból sem egészen lesz hiányod –, egyszerre érezhetsz majd zavartságot, de lehetsz majd felkavart, visszataszított, vágyakozó, és szórakozott is. Akármit is érzel, biztos vagyok benne, hogy a könyv atmoszférája nem fog elereszteni, amíg a végére nem érsz – sőt saját tapasztalatom szerint még jóval utána sem.

A titkos történet azok közé a regények közé tartozik, amelyek kikövetelik maguknak a többszöri olvasást. Képes újabb és újabb részleteket felfedni, újabb titkokat csepegtetni a tenyerekbe. Be kell vallanom, az én példányom is csücsül a polcon az újraolvasásra várva, bár nem tudom, melyikünk türelmetlenebb, ő vagy én.