A nagymamája szeme úgy tapadt rá a hollywoodi Luther Márton, azaz Joseph Fiennes szerzetesi kobakjára, hogy minden más megszűnt körülötte létezni. Majdnem odaégett a sült tök. Füstszag árasztotta el az egész konyhát, de őt bezzeg az illatgyertya zavarta, persze ez is „pápista hülyeségnek” számított.
– Ha nem lenne Szlovákia ilyen nagy katolikus ország, akkor nem ülhetnénk otthon mindenszentekkor – vágta oda a nagyinak kishíján.
De mi is ez az ellenérzés a gyertyagyújtogatással kapcsolatban? Mintha hallott már volna valami hasonlót. „Temetőben gyertyát nem gyújtunk, az pogány szokás” – igen, még alá is húzta annak idején a rózsaszín zseléstollával! A tiszteletes asszony viszont azt mondta, ez nem fontos, inkább olvassunk egy kicsit a hitvalló őseinkről. A reformátorokról.
Először azt hitte, hogy a reformkonyhához lehet közük, uborkát pucoltak Isten dicsőségére meg ilyenek, de aztán kiderült, hogy nem, még vegetáriánusok sem voltak. Állítólag szándékosan kolbászt faltak böjt idején. Mindig protestáltak ezek, na. Tiszteletes asszony elmagyarázta, hogy az tiltakozást jelent. 1519. október 31-én Luther Márton kiszögelte 95 tételét a wittenbergi vártemplom falára. Vagy 1517?
Őszintén, nem emlékezett. Sok minden más nem maradt meg a felkészítőről. Sántikált hazafelé a konfirmációról a legalább egy számmal kisebb fehér szandáljában, mélázva kinyitotta a szerencsétlenül összeragasztott Kis Kátéját, és a lapok zörögve elröppentek a széllel, mint a száraz levelek. A tudás is: huss, ki a fejéből.
Kiskorában dacból sem foglalkozott a protestáns hittételekkel. Az apai, katolikus mamája volt a jó zsaru, megengedte neki, hogy kipróbálja a rúzsait, és megvesztegette szép csillogós szentképekkel, amin Kurt Cobainre emlékeztető szőke, hosszú hajú Jézusok imádkoztak. Ez a nagyija ráadásul inspirációt merített a Nirvana MTV Unplugged koncertjéről a helyi Jézus sírja designjához.
Mostanra elég idős volt már ahhoz, hogy a szeretetet ne ilyen tranzakcionálisan fogja fel, ne a tárgyi jutalmaktól függő dolognak gondolja, mégsem érezte magát közel a református nagymamájához, nehezen tudta elengedni magát nála. Volt a levegőben valami visszafojtott csend, kínos fegyelmezettség.
Most is a szülei erősködtek, hogy álljon meg legalább egy kicsit. Mennyi az a kicsit? Itt marad, amíg megolvad a gyertya teljes felszíne – kíváncsi volt erre az új pumpkin spice illatra. Itt marad, ameddig Luther beolvas a pápának. Itt marad, amíg… Mire volt jó az ellenreformáció? Mire volt jó a boszorkányüldözés? Husz János volt az a csávó, akit megégettek? Miért öltözött megint boszorkánynak? Már rég a buliban lehetne…
Ebben a pillanatban hirtelen elsötétült a tévéképernyő, lekapcsolódott az állólámpa, a sütő is abbahagyta a pittyogást.
– Na, most azért csak jól jön a gyertya – ismerte be a nagymamája, megtörve a néma csendet. – Tudod, fiam, mielőtt bevezették a faluba az áramot…
Mikor is volt utoljára, hogy a nagymamája mesélt neki? Közelebb húzódott hozzá a kanapén. Itt marad, amíg visszajön az áram, sőt, lehet, hogy nem is megy a buliba, hazudni a felelsz vagy merszben, hogy persze, van crusha. Itt marad inkább, nem fújják el a gyertyákat, akkor sem, ha ég majd a villany, itt marad és beszélgetnek, amíg a gyertya csonkig nem ég. Márai írt valami ilyesmit, nem? Arra mindenesetre kristálytisztán emlékezett, hogy Fülöpke Mazsoláéktól kért kölcsön egy köteg gyertyát, mikor elment náluk az áram. Ezt viszont nem fogják kérdezni az érettségin.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022