Verscsokor

Zsebre vágom

Hova tegyem ezt az érzést?
Ezt a tömérdek szeretetet.
Zsebre vágom, kevés?
Csak mosáskor a nadrágomban ne felejtsem.

A fülem mögé tűröm
A túl rövidre nyírt hajammal együtt,
S majd, ha úgy tartja kedved,
Előhúzhatod onnan,
Mint egy mágus.

Vagy talán elásom mélyre.
Megfojtom, hogy ne éljen,
Mikor már nincs esélyem
A kezedbe adni egészben.

Avokádómag

Egy álmatlan éjszakán
Azon törtem a fejem,
Hogy miért fékez mindig
Olyan erősen a városi busz.
Hogy miért csíráztat az
Ember avokádómagot, ha
A gyümölcsét úgysem éli meg.
Hogy miért nincs talpán a magyar.
Hogy miért pont most fogyott
Ki a tinta a kedvenc tollamból.
Hogy miért nem lehet picit
Érdekesebb a közgazdaságtan.
Hogy mi leszek, ha nagy leszek.
Hogy miért téged kívánlak,
Ha az a kicsi csillag az
Égről legurul a földre.
Hogy miért hiszik az emberek,
Aki sokat mosolyog,
Mindig boldog és sose bús.
Hogy miért szeretem a
Krimiket, ha az erőszak dühít.
Hogy miért sírok mindig,
Mikor Nemecsek meghal.
Hogy miért hiányol az ember
Olyasmit, ami sosem volt az övé.
Hogy miért rád gondolok akkor is,
Mikor már rég aludnom kéne.

Szerelmes vers

Nem tudok szerelmes verset írni,
Mert a hasamban lévő pillangók
Nem olyan szépek papírra vetve.

Nem tudok szerelmes verset írni,
Mert ha túl boldog vagyok,
Nem bírom magam komolyan venni.

Nem tudok szerelmes verset írni,
Mert félek, hogy én csak keresem,
De soha igazán meg nem találom.

De ha mégis szerelmes verset írnék,
Egész biztosan az ajkadon lévő
Apró szeplők ihletnének.