Nagy akartam lenni

Nagy akartam lenni,
hogy bort igyak a felnőttek poharából,
de nem tudtam, hogy az üveg aljára
a bánat csöndje hajlik le a magányból.

Nagy akartam lenni,
hogy az éjszakát a lábammal tapossam,
de nem tudtam, hogy a holdvilágos utcák
az otthontalan álmokat hordozzák magukban.

Nagy akartam lenni,
hogy a napkeltéig ébren várjak,
de nem tudtam, hogy a fáradt szemek
a nyugalomért rimánkodó sóhajvágyak.

Nagy akartam lenni,
hogy egyetlen tenyérbe világok férjenek,
de nem tudtam, hogy így menekül
kék fény mögé a lélek árnyékot remélve.

Nagy akartam lenni,
hogy szerelmet találjak, örök boldogságot,
de nem tudtam, hogy a szív tüze néha
hamuvá égeti a csókok adta biztonságot.

Nagy akartam lenni,
hogy a titkok kulcsa enyém legyen,
de nem tudtam, hogy a válaszok útja
a kérdések csodáját temeti el bennem.

Nagy akartam lenni,
hogy erős legyek, mint a szikla: örökké álljak,
de nem tudtam, hogy az is lehet törékeny,
s mögötte a lélek könnye feszül némán a vállra.

Nagy akartam lenni,
hogy egy apró testbe zárva ismerjek meg egy új világot,
de nem tudtam, hogy a felnőtté válás küszöbén
fogom újra kérni a gyermeki tudatlanságot.