Almás receptajánló – egy búcsú margójára

Legkedvesebb Szerkesztőségem, Kedves Olvasók!

Irodalmi szerkesztőként az Almában, vagyis az Almacsutkában az ember rengeteget ad, külsőleg azonban ennek csak egy kis tizede látszódik. Ezzel a bejegyzéssel szeretném ezt most kompenzálni. Lehet, az almák még csak zöldellenek a fákon, én most mégis megosztom veletek a kedvenc almás sütis receptjeim, hogy amikor az ősz beront az ajtón, legyen mitől fahéjszagúnak lennie a lakásnak.

„wannabe” almáspite kekszformában

Tészta: 160 g cukor (én barnát szoktam használni hozzá), 1 cs vaníliás cukor, 130 g puha vaj, 200 g liszt, 1 tojás, 1tk szódabikarbóna, 1 tk fahéj

Töltelék: 2-3 db alma, 20 g vaj, 2 ek barnacukor, 2 tk fahéj, 1 tk kukoricakeményítő + 3 ek hideg víz

Ezt már sokszor elkészítettem, viszonylag gyorsan megvan, és rengeteg bókot lehet rá kapni. Először a tésztát érdemes begyúrni, a puha vajat (a kekszeknél szeretem megolvasztani a vajat, így puhább és omlósabb lesz a kisült keksz állaga) a cukorral kihabosítod, ezután megy bele a tojás, végül pedig az előre bekevert száraz hozzávalók (liszt, szódabikarbóna és fahéj, az utóbbival ne spórolj). Ha összeállt a tészta, rendesen takard be, és tedd be pihenni hideg helyre minimum egy fél órára. Amíg hűl, érdemes előkészíteni az almákat a „töltelékhez”. Meghámozod és kisebb kockaszerű darabokra vágod fel. Sorrendileg ezután éri meg visszatérni a tésztához, előmelegíteni a sütőt 170 fokra, és golyókat gyúrni a tésztából. A kekszeket nagyjából 15 percig kell sütni, ha már barnult az alja, akkor lesz jó, de vigyázz, forró! Amíg a kekszek a sütőben, összedobjuk a „tölteléket”: kevés vajat olvasztunk, rádobjuk az almát, amikor elkezd vizet ereszteni, meghintjük bőven cukorral és fahéjjal, időnként kevergetjük. Ha megpuhult az alma, hozzáöntjük a vízben feloldott kukoricakeményítőt, forralunk rajta egyet és félretesszük. Miután a kekszek megsülnek, még melegen egy kiskanállal mélyedést formálunk a közepükbe, majd miután ez kihűlt, megtöltjük őket az almás raguval. Pihentetjük, hogy összeérjenek az ízek, és ezzel el is készültünk.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=lXe-7opEneU

„wannabe” almáspite muffinformában

Muffintészta: 210 g liszt, 150 g cukor, fél csomag sütőpor, só, 1 tk fahéj, 75 g vaj, 1 tojás, 160 g tej

Töltelék: 3 db. alma, 2 tk fahéj, 100 g vaj, 100 g cukor, 1 ek keményítő

Krém: 200 ml habtejszín, 100 g krémsajt/mascarpone, 2 tk fahéj, 3 ek porcukor

Ez a muffin azért is különösen kedves számomra, mert az első csapatépítőnkre is ezt készítettem el, és ezzel varázsoltam el a társaságot (na, nemcsak ezzel persze). A tésztához a cukrot a tojással felhabosítjuk, hozzáadjuk az olvasztott vajat, sót és fahéjat, ezután mehet hozzá a sütőporral elkevert liszt, részletekben a tej, míg nem áll össze egy egységes masszává. Én ezen a ponton szoktam bekapcsolni a sütőt, ez esetben 180 fokra. A megtöltött muffinforma 20-25 perc alatt sül készre. (A tészta egyébként alapreceptnek is jó, én egyszer továbbgondoltam egy shot eszpresszóval és csokidarabkákkal, kenyérformában sütöttem ki, így több idő kell neki persze, de az íze és állaga csodás lett, szóval merjetek kísérletezni). Míg a muffinok hűlnek, elkészítjük a ragut, hasonlóan a keksztöltelékhez, kvázi ugyanaz a recept. A kihűlt muffinokat kivájjuk, mint a tököt, és a közepébe kanalazzuk a tölteléket, figyeljünk arra, hogy maradjon belőle díszítésnek is a tetejére. Meg igazából, ha rögtön dupla adagot csinálsz belőle, elkészülhet a muffin és a keksz is egyszerre. Ezt hagyjuk kicsit ismerkedni, addig kikeverjük a krémet a tetejére, igazából mindent egy tálba rakunk és felhabosítjuk, majd egy habzsákba töltjük és a muffinok tetejére nyomjuk, utolsó simításként még megy rá a raguból, és el is készült ez a finomság.

Forrás: https://www.tiktok.com/@edessemmitteves/video/7144727421370125573

„wannabe” almáspite Almacsutka-formában

Hozzávalók: 33 feldolgozott szöveg, 19 csapattag, megszámolhatatlan előkészületi és feldolgozási idő, megszámolhatatlan boldog pillanat, néhány hajmeresztő negyed óra (ennél többnél már megoldódik a probléma), rengeteg egymást ösztönző üzenet, megszámlálhatatlan Word-kommentár és ennél több kedves szó egy kísérő e-mailben

Ez volt nekem az Almacsutka, egy tér, amit megtöltöttünk. Legjobb tudásom beleadva igyekeztem mindig elérni azt, hogy a szövegeitek önmaguk lehető legjobb formájában kerüljenek publikálásra. Mindig örömmel töltött el, ha elfogadtátok a tanácsaim, néha frusztrált, ha nem, de megtanítottatok engedni is. A nehezen tartható egyensúly a mi kis kertünkben tartotta magát, ha máshol (az életben, a világban) nem is. Reménysugár vagytok, nemcsak úgy közhelyesen és nyálasan, hanem úgy tényleg. Az első Almacsutkás posztot este fél 11-kor kezdtem szerkeszteni, miután feldíszítettem a karácsonyfát, és mind a (nagyjából) 10 tepsi süti megsült. Egy évvel később, ugyanígy karácsonykor, ugyanattól a kedves szerkesztőtársamtól, akivel kezdtük ezt az utazást, kaptam egy váratlan üzenetet: „Az Almacsutka egy apró, de elengedhetetlen mag, amelyet te, a gondos kertész, szeretettel ápolsz. Úgy dédelgeted, hogy a legfinomabb, legkülönlegesebb gyümölcsök nőhessenek belőlük. Nélküled az Almacsutka nem lenne olyan, amilyen: színes, érzéki és igazi.” Az Almában igazán otthon érzem magam a magház melegében, mert egyszerűen látva érzem magam. Egy random cseh női magazinban bukkantam rá egy horoszkópra, amely fa szerint osztályozta be az embereket, és én az almafánál kötöttem ki. Véletlen lenne? Nem hiszek a véletlenekben, a sorsszerűségben hiszek. Szóval hiszek abban, hogy itt volt a helyem, az Almában, irodalmi szerkesztőként. Rengeteg hála nektek legkedvesebb szerkesztőségem, hogy befogadtatok, csodállak titeket egytől egyig, hogy ezt megcsináltátok, hogy ezt megcsináltuk. Ez egy hivatalos búcsú, egy elköszönés, de ha kellek, nyáron, ősszel, télen, tavasszal, bármikor, itt vagyok, keressetek bátran szöveggel, tanáccsal, bármivel. Ha a kánikula véget ér, vár a fahéjas alma illata, mint gyógyír a fáradt léleknek, mint nekem voltatok Ti.

Hatalmas ölelés:

Gažík Viki