Bathó Lilla versei:
Akrosztichon
Lelkedet mikor küldöd el nekem
Ezernyi együtt gondolt másodperc mi tovatűnt
Véletlennek indult de ívét pontosan tervezett koordináták rajzolták
Ez lett volna a beteljesülés
Levelek helyett csak könnyek hullottak
Ezerrel több üres másodperc
Ködével majd betakar a tél
Akrosztichon – 2.0
Szereteted aratása
Üveggolyóba képzelt élet
Reggeli az asztal mellett, reggel, meleg tejjel
Elaludtam, s ébresztő helyett csak puszit kaptam
Tenyered ez vagy a tenger?
Žigó Bianca verse:
Pókhálóval fedett poros figurák,
Apró életünk rabszolgái, ördögi kör átlátszó lapáttal,
Rabló ki él s virul ártalmatlan bőrkabáttal.
Alternatív halál, rózsaszín cukormázzal fedve,
Csorduló könnyeid, üres kutak változásért könyörögve.
Embertelen ember,
Tenger zsivaját tompító kezekkel.
Aki napot lop, s mások zsebét turkálja,
Már csak a bőröndkerék hangja zeng az eső ritmusára.
Orrát fenn hordja, de nem bán.
Lomha archetípus, fertőző anyagáteresztő membrán.
Kövess minket
Minden jog fenntartva © 2022