Százszavasak

Dugó

Áll a forgalom a város felé vezető úton. A türelmetlen sofőrök dudálgatnak, üvöltöznek egymással saját szélvédőjük biztonságából. Mindenki jobban siet a másiknál. 

Egypáran már kiszálltak nyújtózkodni a lágy napsütésben. Úgyse halad a kocsisor. Vajon mi történhetett elöl?

Még többen kiszállnak, megunják a magányt. Társaságban gyorsabban telik az idő. Vannak, akik alszanak. Úgy is telik az idő. 

Besötétedik. Hátul végre elhallgat a mentő szirénája. Minek szóljon?  Bárki volt az, már úgyis halott.

Beköszönt a reggel. Majd egy másik. Várnak az autók a végtelenségig, míg a világ megy tovább nélkülük. Várakoznak, hátha leesik a benzinár. Lassan el is felejtik, hogy hova mentek.

Bátor az, ki nem mer félni

Egy sejtelmes árus – akit mindenki lát, de senki sem ismer – siklik át a zsibongó utcákon. Hangos, mikor keres, nesztelen, ha keresik. Portékája nem kell, legfeljebb a dúsgazdagnak. Mégis, meggyőző a szó gyerekszájból. Soványka szegény.

Elkel a csecsebecse, majd visszaszökik gazdájához. A kis tolvaj újra eladja. Vitatható erkölcs, bevált módszer. Az aranyzseton kinyúlt zsebébe csusszan ezúttal is, mire egy kéz a füle után kap. Visítozik, nyivákol. Kisgyerek csak! Elengedik.

Félve ballag haza aznap. Anyja biztos megveri. Elvesztette pénzét, de ami a legrosszabb, a csecsebecsét is.

A szekrényajtó becsapódik. Kattan a zár. Sötétség. 

Órákig vezekel. Melyikük bűneiért? Nem tudja. De mindketten éhesek.