„Egy pillanatra valóban elhittem, hogy megjött a Mikulás…” – ankét

Szent Miklós, alias Mikulás történetét szerintem nem kell elmesélnem. Rita cikke óta mindannyian tudjuk, hogy a Mikulás sosem csak egy mesefigura volt, hanem egy középkori püspök, aki a rászorulóknak segített. Mára Szent Miklósból csak a csoda maradt a gyerekeknek. Fájt nekem is, mikor rájöttem, hogy a Mikulás nem is létezik…  ugye te is tudtad?

A szüleink és az idősebb testvéreink mindent megtesznek azért, hogy ennek az ünnepnek a varázsa minél tovább megmaradjon. Én pedig december 6. alkalmából feltettem pár kérdést a diáktársaimnak, hogy együtt idézhessük fel ennek a napnak a melegségét és csodás hangulatát.

Hogy néz ki nálatok a mikulásozás?

Mi a kedvenc Mikulás élményed?

Ki csinálta neked a legnagyobb varázslatot Mikuláskor?

Bartal Juli (jómagam)

1. Nálunk a mikulásozás, amióta az eszemet tudom, csodálatos ünnep. Mikor a nővéremmel gyerekek voltunk, minden évben kimentünk a karácsonyi vásárba, sétálgattunk, körbenéztünk, és amikor jól átfagyva hazaértünk, a Mikulás bizony már megtalálta a cipőcskéinket és telerakta sok finomsággal. Mára már tudom, hogy a Mikulás szerepét drága anyukám töltötte be, de azóta is minden éven meglep minket a kedvenc édességeinkkel.

2. A kedvenc Mikulás élményem a keresztapámnál töltött december hatodikák. Beöltözött Mikulásnak (évekig nem jöttem rá, hogy ő az), és az egész család ott volt. Keresztapámék házában van egy hatalmas lépcső, ahova az összes gyerek lekucorodott, és mindenkinek kellett verset mondani, énekelni vagy bármit előadni a Mikulásnak, amiért aztán kapott egy kis csomagot. Ez egy olyan program, amit most is nagyon tudnék élvezni.

3. Édesanyám felel azért, hogy körülbelül 10 éves koromig hittem a Mikulásban, és érvekkel tudtam alátámasztani a létezését. Az osztálytársaim, akik már mind tudták a rút igazságot, sem tudták megrengetni a hitemet. Ezért igazán hálás vagyok anyukámnak, és azért is, hogy a Mikulás a mai napig az egyik kedvenc napom az évben.

Vitálos Etelka

1. Még alapiskola alatt estefelé a csizmánkba kaptuk a csomagot, de volt olyan is, hogy reggel, mikor felkeltem, a papucsomban volt. Mostanában már csak az asztalomon szokott várni egy csoki.

2. Még nagyon kicsi voltam, mikor anyuka beöltözött Mikulásnak, mert apukám nem akart beöltözni, én viszont nagyon megijedtem, hogy egy idegen ember van a házban, az anyukámat meg nem találom sehol. Így utólag visszagondolva mindig mosolygok ezen az emléken.

3. Gimiben az osztályfőnököm mikuláskor mindenki csizmájába rakott egy csokimikulást. Nem számítottunk rá, de nagyon jólesett, kedves emlék azóta is.

Anikó Bertóková

1. December 5-én felsorakoztatjuk a cipőinket a folyosóra, hogy éjjel a Mikulás meg tudja őket tölteni. December 6-án reggelre már várnak az apró kekszek, csokikák. A nap folyamán megvitatjuk otthon, kinek mit hozott a Mikulás, és tippelgetjük, hogy vajon melyik apróság kinek a Mikulásától érkezhetett.

2. Kedvenc mikulásos élményem az alapiskolás éveimhez kötődik, amikor mi, „nagy” gyerekek beöltöztünk angyaloknak, ördögöknek, rénszarvasoknak. Persze volt egy Mikulásunk is, és végigjártuk az osztályokat. Egy alkalommal angyalként az ovit is megjártam, ahol a kis gyerkőcök öröme átragadt mindnyájunkra.

3. A legnagyobb varázslatot egyszer nagybácsim hozta, amikor váratlanul megrázta kis csengőjét a bejárati ajtónk előtt, és egy pillanatra valóban elhittem, hogy megjött a Mikulás.

Herczog Ritus

1. Kiskorom óta megmaradt a hagyomány, hogy itthon mikuláscsomagokat osztunk. Ha hétköznapra esik, akkor még 5-én este mindenkit meglep a Mikulás, ha szabadnapra, akkor csak 6-án reggel bukkannak fel apró meglepetések mindenki csizmájában.

2. Talán az a hagyomány, ami általános iskolában volt jelen, hogy mindig valaki beöltözik Mikulásnak és meglátogatja a gyerekeket. Ez mindig egy szép élmény marad.

3. A nagyszüleimet mondanám, mivel nálunk a Mikulás még mindig inkognitóban tud maradni és nem tudni, mikor csempész kis édességet a cipődbe.

Kollár Noémi

1. Nagyjából 13 éves koromig rendszeresen jártunk tűzoltós mikulás bulira, ahol a tűzoltók gyerekei kaptak a Mikulástól csomagot. Miután apukám nyugdíjba ment, én meg nagyobb lettem, a mikulásozás otthoni, szűk családi körre zsugorodott, de én ezt nem bánom. Ennek is megvan a maga varázsa.

2. A Mikulás a tűzoltóautó létráján érkezett. Igazából ez a legkedvesebb emlékem.

3. Az unokatesóim is minden évben részt vettek velem rajta. Az, hogy velük lehettem csak még vidámabbá tette.

Kalina Krisztina

1. Miután idősebbek lettünk és hármunk közül ketten már nem hittünk a Mikulásban, már nem igazán öltöztek be annak. Onnantól kezdve anyukám minden évben december 6-án bement a szobába, becsukta az ajtót, bent volt pár percig. Akkor, mivel a legkisebb húgom még hitt benne, azt mondta, hogy a Mikulás épp akkor hozza a csomagunk és nem mehetünk be, mert meglátjuk. Mikor rákérdeztünk, hogy de hát hol jönne be, ha csukva van az ajtó, akkor az volt a válasza, hogy az ablakon. Elejével elhitte, hisz még kislány volt, de ez nem tartott sokáig, és bár hiába tudtuk, hogy valójában édesanyánk épp akkor készíti össze a csomagunk a piros ruhás jelenléte nélkül, nem zavart minket.  Ugyanúgy, mint addig, türelmetlenül vártuk az ajtó túloldalán, hogy végre megkapjuk a finomabbnál finomabb édességeink és az elmaradhatatlan Kindertojást a meglepivel. Ma már kicsit változtak a körülmények, de hiába lettünk sokkal idősebbek, a mikuláscsomag ugyanúgy része a decemberünknek.

2. Mikor még annyira kicsik voltunk, hogy hittünk a Mikulásban, akkor a papa és az apu be szokott öltözni, mintha tényleg ők lennének a Mikulás. Persze később megtudtuk, hogy tényleg ők voltak.

3. A papa. Amikor beöltözött Mikulásnak, akkor az apu, hogy megtréfálja, elhitette velünk, hogy a Mikulás szereti a tejet és biztos örülne, ha ihatna egy pohárkával. Hát adtunk is neki. A Mikulás, vagyis most már tudom, hogy a papa, megitta, de nem szerette.

Benyovszky Adél

1. December 5-én este közös cipőtisztítás a program – anyukám, apukám, öcsém és én – majd a lábbeliket a konyha vagy az előszoba ajtóba-ablakba helyezzük, hogy reggelig elrejtsen benne a Mikulás valami apróságot. Örülök, hogy most szombatra esik 6-a, hiszen így ráérősen, együtt nézegethetjük meg az ajándékokat… a hétköznapban pedig az volt a jó, hogy vihettük az iskolába az újonnan kapott dolgokat. Előbb vagy utóbb a nagyszüleimtől is megérkezik a kötelező mikuláscsomag, amelyben mindig ott lapulnak a klasszikusok is: mogyoró és mandarin. Még mindig elsősorban mi „gyerekek” vagyunk azok, akik ajándékot kapunk, bár idén szeretném én is egy kicsit meglepni a szüleimet. Mert a Mikulásnál nincs korhatár!

2. Sok kedves emlékfoszlányom van. Egy nagyon régi, valószínűleg ovis koromból, amikor cipőtisztítás után esti mesét néztünk a tévében, a Süni és barátai egy epizódja ment, aztán kivettem a napi csokit a kisvakondos adventi kalendáriumból. Az alapiskolás emlékeim enyhe szorongással vegyülnek a Mikulás-napi focitorna és sportverseny miatt, amelyet kétbalkezes és kétballábas emberkeként megszenvedtem, bár azt szerettem, hogy az angyalka mindig rúzzsal szívecskét rajzolt az arcunkra. Szívesen emlékszem vissza a másodikos egyetemista Mikulásra, hullott a hó, és a szobánk ablakából a világító karácsonyfára láttunk. Késő délután mentem suliba, végig Pozsony behavazott óvárosán, mikulássapiban, vettem magamnak narancsot óra előtt, és jól sikerült a szemináriumi munka.

3. Minden elismerésem a szüleimnek, akik gyerekkorunkban újra és újra fáradhatatlanul megkíséreltek belopózni a szobánkba (ekkor még ott voltak a csizmák). Szinte soha nem sikerült elsőre, mert a nagy izgatottságtól nem akaródzott elaludnunk, de ők nem adták fel és nem fedték fel a kilétüket. A hagyományos Mikulás-édességek mellett mindig előhozakodtak valami eredeti ajándékkal is, amire nem is gondoltunk volna, kaptam karácsonyi zoknit, cuki zvíraznyovacsot és még nem is tudom, mit, a reggeli mikuláscsokis-mandarinos-fahéjas tejbegrízről nem is beszélve.

Polgár Sári

1. Nálunk a faluban már eléggé kihaltnak érzem a mikulásozást, de abban a faluban, ahol felnőttem, mindig extra egy élmény volt. Mostanában már csak a cipőmben találok mandarinokat reggelre.

2. A kedvenc Miki élményem az, amikor kiskoromban jöttek, ördögökkel és angyalokkal, én meg annyira féltem a Mikulástól, hogy kifutottam a teraszra a kutyusomhoz, hogy “megvédjem”. Akkoriban (kb. 2010) ott minden házhoz járt egy Miki.

3. A legnagyobb varázslat anyukám volt, amikor ugyanekkor az esetkor is teljesen bíztatott és végül adtam a kakaós kalácsból a Mikulásnak.

Kubovics Gergő Máté

1. A mikulásozás nagyjából hároméves korom óta ugyanúgy folyik, annyi változott igazából, hogy most már én és az öcsém is próbálunk valamivel kedveskedni a szüleinknek. Azóta mindig 5-én este megtisztítjuk a cipőinket. Mi nem rakjuk ki az ablakba, mint ahogy egyesektől hallottam, hanem a bejárati ajtóba helyezzük őket. Régebben, ha hatodika hétköznapra esett, akkor még ötödikén este megkaptuk a csomagjainkat. Most a nehézség az, hogy mindenki megpróbálja úgy elrejteni a dolgait, hogy a többiek ne lássák, mit is csinál, meg a szüleim nem valami édesszájúak, szóval mindig ki kell találnunk valamit, kávékülönlegességeket vagy ilyesmit, amivel tudunk nekik kedveskedni.

2. Az a helyzet, hogy elég korán rájöttem, hogy a szüleim csinálják nekem a különböző csomagokat Mikulásra. Viszont volt egy olyan szerencsém, hogy mikor a sulis mikuláscsomagokat tervezték a szülők, akkor anyukám magára vállalta, hogy ő fogja megcsinálni. Nekem meg az volt a dolgom, hogy rájöjjek, melyik osztálytársam milyen édességet szeret legjobban, így valahogy mindenki olyasmit kapott, amit szeretett.

3. Természetesen anyukám, mivel azután, hogy már én és az öcsém is tudtuk, hogy nem a Mikulás hozza a különböző édességeket, akkor is próbálta tartani, hogy ne lássuk, hogy ő ezt készíti és elrejti nekünk. Bevallom, voltak évek, mikor leskelődtünk, hogy mikor fogja odarakni, de valahogy sose kaptuk el, és én ezt nagyon értékelem.

Néha még mindig visszasírom azt az időszakot, amikor feltéptem a karácsonyi kalendárium ötödik ablakát, és tudtam, hogy este csoda fog várni otthon. Hálás vagyok mindenkinek, aki válaszolt a kérdéseimre, és segített visszaidézni ezeket a fagyos, forrócsokis, mandarin majszolós estéket, és szeretnék ezzel a cikkel mindenkinek szuper mikulásozást kívánni.