A ló éve, herceg nélkül

– Majd csak eljön a szőke herceg fehér lovon – legyintett Anita cinkos mosollyal. 

És kilovagolunk a naplementébe, fejezte be magában a mondatot. Szerette a naplementéket (ki nem?), de úgy gondolta, hogy a csillagnézegetéssel egyetemben ugyanúgy élvezni lehet őket szőke herceg nélkül is. Talán nem véletlen, hogy bár számtalan naplementés romantikus filmjelenetet látott, ami boldogsággal töltötte el, a legélesebben mégis Laurie sikertelen lánykérésére emlékezett a 2019-es Kisasszonyokból.

– Vagy barna herceg… motoron… érted – tette hozzá a kolléganője erőltetett nevetéssel, valószínűleg több reakcióra számított a vállvonogatásnál. Felesleges próbálkozás, ami a hercegeket illeti, neki aztán teljesen mindegy volt. A hercegnőket szívesebben hallotta volna alternatívaként, de ők sem dobbantották meg a szívét. 

A lovak ellen mondjuk nem volt kifogása. A tériszonya miatt nem szívesen ült nyeregbe, ha viszont választania kellett volna a lovaglás és motorozás között, biztos inkább az előbbit választotta volna. A ló legalább emberi – valami ilyet mondott Holden is, nem? (Soha nem volt egy nagy olvasó, de a Zabhegyezőn végigküzdötte magát egyszer.) Kiskamaszként természetesen őt is meglegyintette egy kicsit a horse girl-életérzés szele, az akkori legjobb barátnőjét pedig valósággal magával sodorta, miután egy karácsonyon végignézték a Sissi – Az ifjú császárnét a tévében. Visszatekintve, Viki imádatának tárgya nem annyira a lovak voltak, inkább Romy Schneider a tűzpiros lovaglóruhájában, kibomlott hajjal, de akkoriban még mindketten – jobb hasonlat híján – szemellenzős lóként magukkal és egymással is sikeresen elhitették, hogy minden héten más fiúba szerelmesek, akárcsak a többi osztálytársnőjük. 

– Jó, de igazad van, nem kell erőltetni… gondolom, most amúgy is a munkára koncentrálsz – kötötte az ebet a karóhoz Anita, és a kaktuszait kezdte rakosgatni. Gyávának érezte magát, hogy megint csak terelni fog, de semmi ereje nem volt rögtön az első héten vadidegen embereknek magyarázkodni, akik eddigi megnyilvánulásaikból ítélve úgyis csak értetlenkednének. Előítéletes volt vagy csak elővigyázatos? Na, ez jó kérdés. 

– Hallottátok, hogy most kezdődött a ló éve? – bökte ki, mielőtt a kolléganője átnyergelt volna az egyéjszakás kalandok ostorozására. Az, hogy ambiciózusnak gondolták, még hízelgő volt, az viszont már kellemetlenül érintette, hogyha a szingliségét valamiféle erkölcsi döntésnek tudták be. Nem volt egy aszkéta alkat és nem is akart az lenni, de ami az embert hidegen hagyja, arról nem művészet lemondani. 

Anita meglepetten kapta fel a fejét, aztán viszont úgy tűnik, megbékélt a témaváltással, mert az asztalán heverő újságra mutatott.

– Van benne kínai horoszkóp, ha érdekel. 

Valósággal összeugrott a gyomra, mikor az Insta tegnap feldobott valami hírt a holdújévről. Középsuliban volt egy osztálytársa, Ati, aki nagyon otthon volt a kínai kultúrában. Már az első héten összebarátkoztak, imádni valónak találta a lelkesedését (úgy látszik, vonzották azok az emberek, akiknek volt valami hiperfixációjuk), még ha a monológjai kicsit a mansplaining határait is súrolták. – Milyen aranyos, hogy crushod van rajta – ezt az ártatlan megjegyzést ejtette el az egyik osztálytársnője, és ő máris úgy érezte, legszívesebben a pokol legmélyebb bugyrába süllyedne. Annál a gondolatnál, hogy ő romantikus érzéseket tápláljon Ati iránt már csak annak a lehetősége volt kellemetlenebb, hogy Ati remél valamit tőle. Az egyre nagyobb hullámokban rátörő paranoiája miatt lassan eltávolodtak egymástól, amit azóta is bánt. 

„2026 a Tűz Ló éve – nekik hoz lángoló szerelmet” – olvasta a kövér piros betűkkel szedett címet. Hát, abban majdnem biztos lehetett, hogy neki ilyesmit nem hoz, de elhatározta, hogy amikor a nap folyamán éppen üresjárat lesz, azért beleolvas. Nagyon fura lenne, ha most, ennyi év után ráírna Atira? Akárhogyis, fuck Harry and Sally, a férfiak és a nők igenis lehetnek barátok. A ló évére, herceg nélkül – mondta magának, majd belekortyolt a vizespoharába – és legfőképp túlgondolásmentesen.