A fürdőszoba

A kora áprilisi eső váratlanul érte őket. Mikor elindultak hazulról, bele sem gondoltak, hogy milyen szeszélyes ilyentájt az időjárás, hagyták, hogy a kék ég és a tündöklő napsütés bűvkörébe vonja őket. A lánynál mindig volt esernyő, ám a zuhatag olyan hirtelen szakadt a nyakukba, hogy esélye sem volt szétnyitni a rózsaszín ernyőt, pillanatok alatt bőrig áztak. A fiú megfogta a lány kezét, és futni kezdett, maga után húzva őt. A lány próbálta tartani a lépést, de jelentősen lassabb volt, így hiába próbáltak sietni, ruhájuk egyre jobban átázott. A fejük búbján kopogó hideg cseppek a tarkójukon keresztül lebukfenceztek a nyakukon, és befolytak a pólójuk alá. Mire beestek a lakás ajtaján, már a cipőjükből is esővíz folyt. 

Dideregve szabadultak meg a vizes ruháktól. Csattanó hang kíséretében estek le a csempére, nedves kupac gyűlt össze belőlük, mellette a lány és a fiú ketten, egymást átölelve. Mindkettőjük teste libabőrös volt, a lány fogai vacogtak. A fiú aggódva megnyitotta a fürdőkád melegvizes csapját. Az apró fürdőszoba pillanatokon belül felmelegedett, a mosdó felett lévő tükör be is párásodott, a benne kirajzolódó testek elmosódva olvadtak bele a fürdőszoba ködébe. A fiú ült be először a kádba, a lány utána mászott bele, hátát a fiú mellkasának döntötte, a fiú pedig hátulról átölelte. Szótlanul ültek, a csendet csupán a csapból csorgó víz törte meg. A lány érezte, ahogy a fiú mellkasa megemelkedik, valahányszor levegőt vesz, s háta a meleg ellenére ismét libabőrös lett, mikor a fiú lehelete megérintette. Az üvegtéglákon megtört az eső után újfent előbújt nap fénye, száz meg száz fénynyalábra esve omlott a halványzöld csempékre és a testükre, folyékony aranyként végigcsorogva meztelen bőrükön. A fiú csókot nyomott a lány homlokára, akinek behunyt szemén megremegett a szemhéja. Ezek az apró mozzanatok beleivódtak a csempék között futó fugába, rátelepedtek a foltos polcokra, s csak pillanatokig léteztek a fürdőszobára telepedő gőzfelhő biztonságos leple alatt. 

A lány a kezébe vette a kád széléről a szappant, belemártotta a vízbe, majd lassú mozdulatokkal végighúzta a testén. Először a vállán, aztán a karján, közben a fiú oldalra söpörte a lány hátára omló hajzuhatagot. Elvette kezéből a szappant, és óvatosan elkezdte a másik nyakát mosni vele. A párától a lány homlokára hajtincsek ragadtak, a meleg pedig kellemesen elbódította, lassan fújta ki és be a levegőt. A víz minden irányból körülölelte, csakúgy, mint a fiú szappanos kezei. Ujjaival végigsimította a fiú karját, láthatatlan vonalakkal összekötötte az anyajegyeit, tekergős ösvényeket rajzolt az erek mentén, mindeközben a fiú a lány hátához érintette a szappant, csúszós ujját végighúzta a gerincoszlopa mentén. Ahogy a víz kezdett kihűlni, úgy ázott ki belőlük minden, amit a külvilágból hoztak be ide a fürdőszobába, krémszínű törölközők és műanyagpohárban pihenő fogkefék közé. 

A lány a tenyerével kimert egy kevés vizet, amit a fiú fejére csorgatott. A vízcseppek apró patakokban folytak le a homlokán, amiket a lány megpróbált letörölgetni, de az ő keze is nedves volt. Az arcukon mosoly jelent meg; egy ennyire hiábavaló érintés csak itt tud ekkora jelentőséggel bírni. Még egyszer megölelték egymást a kádban ülve, a bőrük a szappantól puha lett, akár a törölközők, amibe egymást bugyolálták, miután felálltak, és kiléptek a kádból. Az aljában maradt víz még egy rövid ideig magába zárta a lány és a fiú testének emlékét, ahogy egymást ölelik a fürdőszobában.