Baszkföldi tartózkodásom alatt célom több kisebb várost is meglátogatni. Az e hétvégi döntésem Pamplónára, baszk nevén Iruñara esett. Ez a város Navarra tartomány fővárosa is egyben.
Pamplona a nyári San Fermín-ünnepségről híres, aminek keretein belül rengeteg ember bikák elől fut az utcákon egészen a bikaviadal-arénáig. Ezt az eseményt nagyon szívesen megnézném, szóval lehetséges, hogy egyszer visszatérek júliusban erre az ünnepségre.
Egy gyönyörű napsütéses szombatot töltöttem a városban. Első állomásom egy történelmi erődítmény maradványa volt, amit Ciudadela de Pamplona-nak neveznek. Ma már parkként üzemel, gyönyörű zöldterület, ahol itt-ott régi ágyúk is láthatóak. Tökéletesen keveredik a történelem a jelenkorral. Miután itt elidőztem egy kicsit észrevettem, hogy egy futóversenyhez készülődnek a helyiek, láttam gyerekeket is, akik már éremmel a nyakukban szaladgáltak. Számomra az ilyen mozzanatok is fontosak, mivel a helyieken keresztül lehet igazán megélni egy város esszenciáját.
A citadella után átsétáltam a Plaza del Castillo elnevezésű térre, ami az óváros szívében fekszik középen egy emelvénnyel, aminek a helyén évekkel ezelőtt egy szökőkút állt, amit már áthelyeztek egy parkba. A tér körül rengeteg kávézó és bár található, ahol a helyiek gondtalanul üldögélnek és csevegnek órákon át, megadva a városnak az igazi spanyol hangulatát. Pamplona óvárosa egy nagyon könnyen besétálható város, tehát aki ódzkodik a hosszabb gyaloglásoktól, azoknak tökéletes desztináció. A Plaza del Castillo-n található a híres Café Iruña, ahova az író Ernest Hemingway előszeretettel járt, ennek tükrében a történelmi belterű kávézóban a szobra is megtalálható. A San Fermín-ünnepek ihlették meg híres, Fiesta – A nap is felkel (The Sun Also Rises) című regényét, amellyel nemzetközi hírnevet szerzett a városnak.
A főtér után a város katedrálisához igyekeztem, amit Santa María la Real-székesegyháznak neveznek. Ez a gótikus stílusú templom a város legmagasabb pontján áll, az El Camino zarándoklat hivatalos állomása, és gyönyörű kerengővel és múzeummal is rendelkezik. Az eddigi általam meglátogatott templomokhoz nagyon hasonló, megadja azt a mesebeli hatást, amit a gótikától vár az ember. Ami számomra érdekes volt, az a nagyon díszes aranyozott oltárok jelenléte, ezekből több is volt a templomban.
Ezek után végigsétáltam a híres Estafeta utcán, ami a nyári bikafuttatás egyik legfontosabb helyszíne. Október végén ebből semmi sem volt érezhető, egy tipikus spanyol utcát láttam, tele kávézókkal és bárokkal. Néhány helyen voltak viszont rajzok a falakon, amik a bikafuttatásra utalnak. Ha viszont nem is igazi bikákat, de egy bikás szoborcsoportot egész évben meg lehet nézni a főutcán, ez nem más, mint a Monumento al Encierro emlékmű. Ez egy nagyon szépen kidolgozott emlékmű, több bikát és embereket ábrázol, szinte meg is elevenednek az ember szeme előtt.
A főutcán érdemes végigsétálni, ez a Plaza del Castillo-tól húzódik egészen a Monumento a los Caídos-ig, ami az elhunytaknak állít emléket. Ezen az utcán több étterem is található, így ideális hely az ebéd elköltésére, délután pedig be lehet iktatni a bikaviadal-aréna látogatását. Kívülről nem egy nagy szám, belül sajnos nem jártam, de van lehetőség vezetett túrák keretén belül megnézni, biztosan jó élmény.
Késő délután sétáltam egy parkban a város szélén, ahol meglepően alig volt ember, ez az egész városra is igaz, az óvároson kívül nagyon nyugodt és csendes volt, látszott rajta, hogy egy kisváros. A park után pedig találtam egy farmot, ahol rengeteg pónilovat tudtam megsimogatni, tehát még ez is pozitív élményekkel gazdagította a kirándulásomat.
Ahogy pedig lassan visszasétáltam a buszmegállóba, megnéztem a főteret még egyszer naplementében, és megcsodáltam a Palacio de Navarra épületét, ami Pamplona önkormányzati hivatala.
Úgy gondolom Pamplona egy tökéletes város egynapos kiruccanásra, de akár 2-3 napot is el lehet itt tölteni, főleg ha valaki a nyári San Fermín-ünnepségekre érkezik.