Jártam a sziklák alatt

A tévézés manapság egyre jobban kikopik az emberek mindennapjaiból. Felváltják a különféle streamingszolgáltatók, internetes felületek, ahol pár kattintással megtalálhatjuk a kiválasztott filmet, műsort. Azonban van olyan helyzet, esemény, amit miatt mégis vissza kell térnünk a jó öreg tévéhez. Ilyenkor a csatornák görgetése közben, ha ügyesek vagyunk, rég elveszett kincseket találhatunk.

Egy ilyen „kényszerhelyzet” okán akadtam rá Tatay Sándor Ház a sziklák alatt című művére. Ami eredetileg egy rövid elbeszélés, de 1958-ban egy fekete-fehér filmváltozat is készült belőle. A filmet Makk Károly rendezte és a kiadás évében Golden Globe-díjat is nyert. 2012-ben pedig felkerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás listájára. A magyar filmtörténet egyik legpesszimistább, legkeserűbb darabjaként hivatkoznak rá. Ki is érdemli ezt a megnevezést. Sajnos maga az elbeszélés nem volt annyira sikeres, mint a filmváltozat. Legalábbis az utóbbit biztosan többen ismerték.

A mű során az 50-100 évvel ezelőtti, többnyire borászattal foglalkozó hegyi emberek mindennapjaiba, életük nehézségeibe láthatunk bele. Az első kép, amit Tatay leírt, Gács Terát ábrázolja, más néven Púpos Terát, aki a földből ássa ki fogságból hazatérő sógora ruháit. Az elbeszélésben én őt tekintem főszereplőnek, központi karakternek. A filmvásznon először az orosz fogságból hazatérő Kós Ferenc jelenik meg egy hajón. Ez a jelenet a könyvben nem szerepel.

Hazatérés után nem elég, hogy a háborúban szerzett traumákat kell feldolgozza, szembesül azzal a ténnyel is, hogy szeretett felesége elhunyt. Otthon viszont várja fia, Jánoska, és Tera. Tera hetekig hűen ápolja, Ferenc anyja rosszallása ellenére. Ferenc sikeresen felépül, bár lelki sebei megmaradnak. Visszatérhetnek a mindennapi robotszerű munkához. A műben főszerepet kap a szüret, a szőlő, a hegy és az erdő, tehát maga a környezet, ami körülöleli a házat. A filmben tehát ez a ház a „főszereplő”.

Ferencet később ráveszik, hogy házasodjon újra, ekkor kerül a képbe a fiatal Zsuzsa, akivel hamar egybe is kelnek, Terát is sikeresen kizsuppolják otthonából, ő azonban nem bírja sokáig szüleinél a faluban, visszavágyik a házba, aminek egy része törvényileg is őt illeti, így a pár kénytelen visszafogadni. Ezzel megpecsételte sorsukat. A film alapján azt gondolhatjuk, hogy Tera szerelmes volt Ferencbe, míg a könyvből inkább az következik, hogy ő nem mást, mint szolgálni akarja, hiszen ez az ő életének értelme.

Tera visszatérését egyedül Jánoska élvezi, és Ferenc csak fia miatt tűri meg. Púpos Tera tönkreteszi a házaspár életét azzal, hogy egy percet sem hagy az intimitásnak, a házaséletnek. Lényegében ellehetetleníti, hogy szeressék egymást. Ferencben ez miatt felgyülemlik a frusztráció és az őt ért sérelmek. Agresszívé és érzéketlenné válik, gondoltabban megölné Terát. Zsuzsa, mivel otthonában nincs béke, se szeretet, az erdőőr szerelmében talál vigaszt. Ezek után elérkezünk a tetőponthoz, amikor a sziklákhoz már vér is tapad.

Vajon Tera végez Zsuzsával, vagy épp fordítva? Esetleg szerelemféltés miatt az erdőőr bánja? Talán Terát vagy Ferencet éri a vég a sziklák alatt? Ott a ház, a szerelem, a család, mégis mindenki csak gyűlölködik. Mind az elbeszélés, mind a film kietlen és nyers valóságot tár elénk, arról, mire képes az ember, ha nem leli lelki békéjét, csak tűr és tűr, majd kirobban.

„Jó volt ez így szüretig. Mert nyáron át verejtékeznek a hegy lakói és boruk nincs. Míg a vesszőkön az erő gyűlik, alszanak a szenvedélyek, vagy gyűlnek lassan, mint burkában a szőlő nedve. És szüretkor, mikor az első éretlen bor poharakba kerül, olyankor lobbanak fel nagy lánggal a szerelmek, és olyankor a harag. Olyankor követnek el gyilkosságokat” – olvasható az elbeszélésben.