Egy csokor kihegyezett ceruza

Ha valaki megkérdezné tőle, hogy „what’s your idea of a perfect date?”, akkor valószínűleg ő is hasonlóan válaszolna, mint Cheryl a Beépített szépségben. És fel sem merülne benne, hogy itt most randiról van szó. „Egy április 25-e lenne, mert akkor nincs se túl meleg, se túl hideg, elég egy vékony kis kabát.” Szerette ezt a sweather weathert. Nem a The Neighbourhood-számot, ha már szvetteres TikTok-dal, akkor a Heathert preferálta. Nem, az átmeneti időjárásra gondolt most. A tavasz, az április sem rossz, de a kora ősz az igazi, gondolta. Babie leto, vénasszonyok nyara, így hívják, nem? Na, hát akkor passzol, valaki egyszer azt mondta neki, hogy lélekben nagymama, és úgy döntött, hogy ezt bóknak veszi. A szeptember eleje a téli medveálom előtti éberség, mókus, mókus ki a házból, most jöttem a kávéházból. A fecskék még csak készülődnek, megvárják, amíg az elsősök beleszántják a gyakorlófüzetbe az első f-betűket. Küldenék neked egy csokor kihegyezett ceruzát, ha tudnám a neved és a címed. Az ég tiszta, ökörnyál tapad a ruhádra, gesztenyéken taposol, lehullik egy-két levél is, de zöldek még, az a feeling, mint mikor a Heartstopperben keringenek a pasztell levélkék. Muszáj újranéznie vagy újraolvasnia a Heartstoppert, kell az a löket nosztalgia. 

Apropó, melyik szeptemberi nap legyen az ő dátuma? Szeptember nyolc? „És melyik szeptember nyolc? Kilencedikben?” Legyen inkább olyan hetedik vagy nyolcadik, az a csapat kiskamasz ott, a játszótéren nagyjából hetedikes lehet. Elfoglalták az összes hintát, és kétségbeesetten igyekeznek menőnek tűnni, a mászófal helyett már egymást próbálják meghódítani. Tapasztalatai alapján szemenszedett hazugságnak tartotta azt az állítást, hogy a középsulis évek a legjobbak, és igazából az alapiskola felső tagozata is igencsak alulmaradt a jelenhez képest, viszont arra az időszakra, azokra a szeptemberekre szívesebben gondolt vissza. 

Lehet, hogy a torna volt az ötödik, és még pont meg lett tartva, de a tanév elején ez sem tűnt akkora tragédiának, a fás részen úgysem látta senki, hogy nem futsz, az öltözői szurkálódások pedig még nem fájtak igazán, eggyel több dolog, amit ki lehet beszélni ebéden. Turkáltak a lötty-hús-rizsa másikfélében, már nem ripakodott rájuk senki, hogy minden falatot negyvenszer meg kell rágni, az étel helyett a legújabb pletykákon, és az ott helyben véghezvitt szociális kísérletek eredményein rágódtak. Vajon X és Y tényleg járnak? Bőven maradt még emésztenivaló a hazafelé útra is, néha pedig egymásnál, a menzán kapott puding mellett folytatták a beszélgetést. Kimentek biciklizni. Megnézték ugyanazt a filmet ezredszer is, ha a Mozicsillag is úgy akarta. Vagy pont ezen a játszótéren kötöttek ki, ami mellett most sétált el. 

A cipőt még nem törték be, még nem törtek meg, mindent áthatott az újdonság csalóka varázsa, és a rejtélyesen elmaradt utolsó órák meg a házi hiánya által kiváltott eufórikus érzés. Makacs ellenzője volt az újévi fogadalmaknak, és mindig hangoztatta, hogy a változásokat nem a naptárhoz vagy az évszakhoz kell igazítani, mégis mindig olyan izgatottan ébredt szeptember elsején, ahogy talán mások január első napján. És most, hirtelen ötlettől vezérelve bevette a kanyart a papírbolt felé, hogy beszerezzen egy-két menő új füzetet és ceruzát. Az Anne a Zöld Oromból Miss Stacyje szerint a holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba, de az biztos, hogy tiszta lappal kezdeni szeptemberben a legjobb.